Elnézve a Facebook kezdődő problémáit, eszembe jut az International Who Is Who (Iwiw) hanyatlása, a zeneműkiadók elkurvulása vagy a hagyományos közösségi élet válsága, ami megindítja az agyamat, hogy írjak pár gondolatot erről a jelenségről, és annak picit tágabb értelmezéséről. Ahogy elragadja a pénzközpontúság a Facebookot, újabb példát kapunk arra, amikor egy termék már nem önmaga miatt létezik, hanem azért a profitért, amit megtestesít. Ez pedig disszonáns a belső sugallatra, amit elképzelünk a dologról...

"Erős harmadik negyedévről számolt be a Facebook tegnap este...

A gyorsjelentés közzétételét követő percekben hirtelen 17%-os pluszba emelkedett az árfolyam...

• - 60%-kal növekedtek a harmadik negyedévben a Facebook bevételei év/év alapon.
• - Eredményszinten közel duplázódásról számolt be a cég az egyszeri tételek hatásait kiszűrve.
• - A mobil hirdetési bevételek már az összbevétel közel felét tették ki a harmadik negyedévben.
• - Az Egyesült Államokban a fiatal felhasználók számában lemorzsolódás látható, a naponta aktív felhasználók száma csökken.
• - A bevételek növekedésének hajtóerejét a hírfolyamban megjelenő hirdetések jelentették idén.
• A cég a hirdetések minőségén javít, viszont a mennyiségüket nem növeli a vállalat pénzügyi igazgatója szerint.

Bővebben a teljes cikk

• A zene:

Zenét azért hallgatunk, mert jót tesz a lelkünknek, érzéseket kapunk, és azért játszunk, hogy érzéseket adjunk át, osszunk meg, egyszóval az egész valamiféle közösségi tevékenység, önmagunk teljesebbé tételére.

Az amerikai kultúra berobbant a kilencvenes évek elején, majd növekvő erejével lassan átvette a hatalmat a rádióban és tévében. Közben a kultúrakiadók magánkézben voltak, és a tőke működési törvényeinek következtében az elmúlt két évtized során két nagy kiadóban egyesültek:

Egyikük a VEVO llc (Tulajdonosok: Universal Music Group · Sony Music Entertainment · Google · Abu Dhabi Media), a másikuk a Warner Music Group. Mint láthatjuk, a két nagy kiadó gyakorlatilag egy kézben tartja a világ szinte minden nevesebb kiadóját, és ezen hatalmával "védi meg a szerzői jogokat", és terjeszti ennek az új, kissé fura kutúragyárnak a legfrissebb termékeit, valamint manipulálja robotokkal és harmadik felekkel a youtube nézettségeket, ha a folyamatosan bérelt címlap, valamint a felhasználóknak a youtube által kiemelt videók erőltetése nem volna elég... (ugye, a tőke megpróbálja parancsnokolni és manipulálni a termelést és a piacot - lásd: reklám ill. adott termékkínálat)

Ők már a zenét mint a profitszerzést megtestesítő termékként képzelik el, és láthatóan egyáltalán nem érdekli egyik céget sem a termék minősége, hisz amíg a kilencvenes évek elején még számos kis kiadó versenyezhetett a nézők kegyeiért, és a keleten megnyíló hatalmas piacokért, addig Ma már nincs konkurencia, van viszont egy 100 megatonnás kultúravető világágyú. Tehát kiválasztódás és kritika nélkül törhetnek fel újabb és újabb Bieberek, és Cyrusok, akik aztán hasonló sebességgel -bekerülve a darálóba- válnak jobb esetben kegyvesztettekké, vagy rosszabb esetben drogfüggő erkölcstelen példákká a fiataloknak.

Az MTV nézettségéről nem találtam használható adatokat az interneten. Azonban szűkebb és tágabb környezetemben megállapíthatom, hogy a nézők elpártoltak a csinált "sztárizmus"-tól, ami ott folyik, és áttértek a videomegosztók kínálta lehetőségre. Ezzel a kiadók jelentős befolyást és felületet vesztettek a képernyőt pásztázó retinák tükrében. Ebből persze még nem lett volna gond, csak hogy Youtube létezik ugyan VEVO nélkül, de pénz nem lesz nézők nélkül, ezért a VEVO nem hagyta annyiban a dolgot, és rászállt a videomegosztókra. Az elveszett reklámfelületet és nézettséget, mely bevételének és befolyásának a kulcsa, a 'tubeon próbálta meg visszaszerezni. A kisajátított kultúránk kegyvesztett, még ránk hasonlító kilencvenes,- és az előtti évekbeli részét mint a jelenlegi kosztot veszélyesen értéktelen színben feltüntető értékhordozó, a jelenlegi kiadó legszívesebben már feledtette volna, de a "fogyasztók" keresték, és a videómegosztón próbálták meg újra felidézni, és nem csak az egy óra rockzenében várni rá a VH1-en.

Ezért a taktika a múlt elhallgatásáról a "tedd magadévá" irányába változott, és minden általuk jogvédett anyag köré reklámfelületet követeltek, kaptak, és kreáltak, ahol hamarosan kedvenc death-metál zenekarunk videója köré bedörgölőzött Justin Bieber meleg kisfiús mosolya. A Youtubeot birtokló Google persze be is szállt gyorsan a Vevo tulajdonlásába, hogy neki is megérje az üzlet, és mára elmondhatjuk, hogy a kiadók befolyással rendelkeznek ismét a nézőközönségen, hiszen jobb oldalt a videók között ott pofátlankodnak a VEVO-s csiribiri sztárok is, mint a menü kevésbé acélos, de azért agyonrobotozott nézettségű elemei... Olcsón előállított, nagy hatékonysággal terjesztett médiatermékek ezek. Minimális rendszerkritikával, teljes kompatibilitással, ami persze teljesen más képet hazudik a valóságról, mint ami valójában van, tehát nem kultúra. Hiába, na! Ha a kiadóknak a kultúra nem is olyan fontos, azért a befolyás és a profit mindennél fontosabb... Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés oltárán.

• Az IWIW:

A közösségi hálók szerepe, hogy tudjunk egymásról, érzéseket, és élményeket osszunk meg egymással, egymással szerveződjünk, barátkozzunk.

Az IWIW-et 2006-ban vásárolta fel a T-online, melyet hamarosan el is leptek a hirdetések, és ezzel eleinte hatalmas bizniszt is csinált a transznacionális cég. Mára azonban többek közt a nagyobb és erősebb Facebook megjelenésével, és persze nem utolsó sorban az IWIW elreklámosodásával összeomlóban a népszerűsége.

Onnantól kezdve, hogy a részvényeseknek felelsz az osztalékért, nincs mese, folyamatosan versenyképes profitot kell hogy termeljen a cég. Ellentétben egy közösségi tulajdonban lévő oldal nincs ilyen harapófogóban, így nem kell feláldoznunk sávszélességünk jelentős százalékát mások profitérdekeinek. Emellett persze szólnunk kell a növekvő szerverigényről is, amit onnantól kezdve, hogy a cég profitja magánzsebekbe vándorol, emellett kell tudni megoldani.

Emlékszem, milyen szimpla bejelentkezőfelülete volt ennek a közösségi oldalnak annak idején. Ma minden csillog villog, és a felhasználó az, aki a legkevésbé érezheti magát középpontban. Az IWIW-ről tehát azt várjuk el, hogy az az életünket még szorosabbra fűzze másokkal, és természetes emberi szociális életünket erősítse. Ezzel viszont szemben áll a magánérdek profitéhsége, mely azt várja el, hogy ezeket a kapcsolatokat meglovagolva a lehető legnagyobb pénzt szakítsák, az oldal fenntartása mellett. És ahogy a profitéhség és a felhasználók befolyásolása egyre inkább eluralkodik, úgy szavaznak a felhasználók az ujjuk segítségével, profiljuk törlésével. Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés oltárán.

• A tévé:

A televízió egy egyirányú kommunikáció, szerepe a szórakoztatás és a tájékoztatás. Hogy mi megy a tévében, azt sokkal kevésbé döntheti el a néző, mint az internet esetében.

Ugye, ez a klasszikus példája annak, amikor egy szolgáltatás árát kifizetted - lásd: TV számla, és mégis "ki kell hogy fizesd még egyszer" a reklámok sokszor az átlaghangerőnél hangosabb végignézésével. Az internet megjelenésével a tévéadók nagyon erős versenyhelyzetbe kerültek, és nem biztos, hogy időben sikerült kapcsolniuk a megváltozott környezetre. Egy tekintetben biztos nem: A híradók tekintetében.

Egyre inkább az internetről szerezzük be a napi híreket. Bizony annak a fontossága, hogy mit mondanak a híradóban, ma már egy bizonyos - egyre szélesebb - társadalmi réteg esetében eltörpül az internet híreihez képest. Ez pedig elég kemény kritikája a televíziós hírműsorok tájékoztatóképességének. Hogy miért nem a fontos események vannak a hírekben, arról esetleg érdemes megkérdezni a tévécsatornák tulajdonosait és fenntartóit, hogy miért olyanok a híradók, amilyenek. Legyenek azok akár közszolgálatiak, vagy kereskedelmiek. A tájékoztatás tehát gyakorlatilag kicsúszott a televíziózás karmai, vagy akkor inkább fogalmazzunk úgy, hogy a magántévék és köztévék kezei közül. Mindenesetre a nézők a lábukkal szavazhattak ebben az esetben is, ennek sok esetben tehát - ahol az lehetséges volt - számítógép elé görnyedés lett a végkifejlete. 

• Közösségi élet:

Az olcsó alternatívák elterjedésével ma azt lehet mondani, hogy sok ember számára a szórakozás fogalma átalakult. Koncert helyett olcsóbb és egyszerűbb feldobni egy lemezt a lejátszóba. Kiállítás helyett megnézni egy ppt-t. Összeülni a haverokkal helyett chatelni a haverokkal. Félreértés ne essék, nem vesztek el ezek a klasszikus módozatok sem, de szignifikánsan visszaestek, és virtualizáltuk életünket.

Ez egész biztos, hogy olcsóbbá tette az létünket, de nem biztos, hogy a virtuális tartalom olyan élményt tud nyújtani, mint a kézzelfogható valóság. És az is kérdés, hogy a régimódi életvitelt az emberek mai lehetőségei megengednék-e? Mert lehet, hogy a változást, a tolódást a virtualitás felé igencsak elősegítette a lehetőségeink anyagi beszűkülése. Tehát hiába van gyorsabb levelezés, és chat meg ehhez hasonlók, mert lehet, hogy ezek a dolgok inkább a világ gyorsulásával csupán szükségessé váltak, és ma már nem tudnánk felvenni versenyt a többiekkel nélkülük, ahogy a mosógép nélkül se tudnánk ma már elképzelni az életünket, és mégsem lett kevesebb a szabadidőnk, csak az az idő, amit a munkában tölthetünk, jó esetben ugyanannyi reálbérért... Egy egyszerű példával élve ha a szomszédom továbbra is kézzel mos, és készíti a tésztát, akkor nem fog tudni annyi időt munkájával tölteni, mint Én, akinek ezt elvégzi nálam "olcsóbb fenntartási- és órabérrel" egy mosógép, és egy tésztagyártó-sor. Tehát a technikai fejlődés követése önmagában semmiképp nem növelte a szabadidőmet, inkább csak lehetővé tette a piacnak, hogy az "asszony" munkaerejét is az ipari termelés, vagy valami egyéb bérmunka jellegű tevékenység kebelezze be, elhozva a háztartásból a gépek által kiszorult szinglik korát. Versenyképességünket őriztük meg csupán a piacon, egy bizonyos tekintetben.

És a kultúrát is említsük meg, mert ha nem volna torrent, és fájlletöltés, akkor ma már annyit sem engedhetnénk meg belőle, mint amennyit előtte megengedhettünk. Ha ebben az utóbbi esetben teljesen érvényesülni tudtak volna a magántulajdonú szisztéma törvényei, akkor bizony lehet, Ma az emberek tizedének kiváltsága lenne a zenehallgatás. Azonban bejött a képbe az illegálisnak ítélt fájlcsere, mert a fájlgyártás és másolás eszközei a mi tulajdonunkban is megvannak így teret kaphatott a kultúra valódi ára: az ár, amiért azt előállították. Most már közelít a piaci ár ehhez az árhoz... Hányszor fizethették volna még ki a művészeket abból a pénzből, ami végül profitként végezte valamelyik bankszámlán. Ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy a kultúrának az ára nulla forint! Azt mondom, hogy egészséges társadalomban nem a kultúra az a bevételforrás, amiből meg kéne élni, hanem olyan, akár a virág a növényen, egyfajta kiteljesedés. Az már egy másik kérdés, ha egy olyan társadalomban kell élnünk, ahol egy művész nem tud megélni egyéb bevételforrásokból. Én ezt az állapotot tartom egészségtelennek.

• • Facebook:

A Facebookban az emberek hasonló dolgokat szeretnek, mint az IWIW esetében, annyi extrával, hogy sokkal nemzetközibb, és a világ mai, megbolydult helyzetére ad egy koordináta-rendszert, ahol megtaláljuk a hatalmas népvándorlásban egymást.

Ha Te is külföldön dolgozol, úgy mint több mint félmillió társad, akkor lehetetlen másként tartani a kapcsolatot. És persze egyben ez is az egyik alapja a külföldi munkának, enélkül elveszel. Miközben a Facebook remekül bevált ezen funkciók betöltésére, egyben megszüli saját válságát is, miután tőzsdére vitték a céget...

Az osztályérdek-ellentétek a mai világban fellelhető egyik legjobb példáját szolgáltatja a "Face". Mert világosan megmutatja azt, hogy annyival jobb a részvényeseknek a dolga, minél durvábban tolják tele reklámmal a Facebook-felületeket, és veszik ezzel semmibe a felhasználók nyugalmát. A jobb oldali sávban található hirdetések képméret-megváltoztatásának a hírére (természetesen nagyobbak lettek a képek) szárnyalni kezdtek a részvények. Míg a Zuckerberg-féle óvatoskodás hatására lefele mozdulnak az indexek. Megragadta tehát a tőke életünk ezen funkcióját is (Kapcsolattartás, közösség). És itt (a termelés olcsóbbá tételének analógiájára, lásd technikai fejlődés) a Facebook fenntartási költségeinek csökkentését az eladott reklámfelület növelésével helyettesítik. Egyre kevesebb felület a barátainknak, egyre több a reklámozóknak. Egyre nagyobb pénz a tőkének, egyre kevesebb érték a felhasználónak, tehát a minőség lassú romlása. A párizsiból lassan kimarad a husi esete...

Nem beszélve az egyre meredekebb hatalmi nyomásról, ami kikezdi a privát szféránkat, ennek a hirtelen jött szabadságnak a letörésére csak egyetlen eszköz adatik: megfigyelni az embereket. Megfigyelni. Nem csak a biztonságért. Megfigyelni, hogy biztosítsanak minden földi halandót arról, ha valami olyat tesz, vagy mond a rendszer ellen, ami nincs a hatalom ínyére, akkor bármikor előráncigálhatnak a privát életéből egy apró kis jelenetet, amivel karaktergyilkosságot követhetnek el ellene a megfelelő időben. Jelenleg ezen a pengén táncol Mark Zuckerberg. A felhasználó pedig az ujjával szavaz... és inkább menekül ismét, immár sokadjára.

A 8650 fős, fiatalok körében végzett felmérés szerint 42-ről 23 százalékra csökkent 2012 ősze és 2013 ősze között azon fiatalok száma, akik a legfontosabbnak tartják maguknak a Facebook szolgáltatást. A felhasználók tűréshatára lassabban tágul, mint a rájuk nehezedő reklám és privátszféra-nyomásban megtestesülő profitétvágy. És a felhasználók lassan elkezdenek lemorzsolódni a szolgáltatásról.

Nem beszélve a trollokról, ami egy másik - eddig rejtélyes - jelenségről, a társadalom manipulálásáról fedi fel a piszkos részleteket. Újabb adalék, hogy milyen módszerekkel dolgozik a hatalom, hogy befolyásolja a közvéleményt. Ha már a folyó kilépett a medréből, megmondjuk neki, merre akarja azt megtenni. Kezdve a Youtube-os kamu profilokkal, melyek a nagy kiadókat minősítik, és akik remek alkotások alá bekommentelve üvöltik bele a virtuális térbe, hogy Bieber sokkal nagyobb Rákkendroll, meg metál, mint a Guns n' Roses Welcome to the Jungle-ja... Folytatva a már sokkal keményebb Facebookos kamuprofilokkal, (Ma kb. közelebb állunk a 90 millióhoz) meg a Viktornak összeszorított kézzel boldog 50.-et kívánó szalutáló fizetett vagy csak szimplán érdekember firkászokkal.

Itt is remekül jön ki egy másik aspektus, az eladó vélemény dilemmája. "Andrej Szosnyikon újságíró felkereste a hirdetésben említett céget. A cég vezetője Alekszej Szoszkovec, egy fiatal vállalkozó. Ő magyarázta el, hogyan kell pontosan hozzászólásokat írni. Úgy kell elképzelni, mintha egy hajszárítót kellene dicsérni, csak a hajszárító helyett politikai tartalmat kell eladni." Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés (és a politikai haszonszerzés) oltárán.

• És akkor egy pár szó a Google csodáról...

Don't be evil! - hirdeti az internetes keresőóriás az egyik minden nyelven jól értelmezhető jelmondata. Tehát a felhasználóktól megszerzett információkat csak korrektül használják, védve a usert a policykkel (házirendek), és ehhez hasonló ínyencségekkel. Persze sokáig sokan nem érthették, hogy mégis miből van a Googlenak sokszor minimális hirdetés mellett is hatalmas profitja egy-egy termékéből. A cég ugyanis nem csak a célzott hirdetésből csinál pénzt, hanem azon felhasználói profilt is eladja ezzel, amit az online tevékenységünkből szűr le. Tehát a termék a rólunk gyűjtött információ. Mi tehát ebben az esetben az értékes információt izzadó kis baktériumok vagyunk, amely információból minél többet képesek gyűjteni rólunk, annál nagyobb pénzt arathatnak a Google tulajdonosok. A vevő a reklám (meg még ki tudja hogy milyen) szféra, az eladó a Google, a mi fizetségünk ezért a szolgáltatás, amit tőlük kapunk, és amit ezen szolgáltatás költségein felül tudnak még az információ-eladásból kasszírozni, az a fincsi profit. Szépen hangzik, csak hogy ne lepődjünk meg, hogy a folytonos növekedés jegyében ma már egyre tágabb és tágabb mélységekbe hatolnak be a magánszféránkba a termékért, az információért, és nem tudhatjuk egy monopolizálódó Google uralta internet esetében, hogy hol lesz a tisztességesség határa, és hogy van-e az a pénz, hogy néha egy kicsit többet is feláldozzanak belőlünk, mint ami tisztességes...

Ja, igen... És a bizalom ugye az üzlet alapja.