A fracking USA-szerte történő betiltására hívott fel a vermonti szenátor 2016. 04.11-én.

Beszédének magyar fordítása az alábbiakban látható:

És akkor hadd szánjak egy pillanatot egy ügyre, amelyről tudom, hogy nagyon nagyon fontos a Binghampton területen élő embereknek, és ez...
Szeretnék nagy tapsot kérni tőletek azért, hogy Andrew Cuomo Kormányzó szükségét látta, hogy megtiltsa a hidraulikus repesztést.

Amit Ti tettetek, az bebizonyította a világnak, hogy amikor az emberek felállnak, és népi mozgalmat formálnak környezetvédőkből, közegészségügyi ügyvédekből, földművelőkből, munkás családokból, és vallási vezetőkből, akkor nincs olyan cél, amit ne tudnánk elérni.
Amit néhány éve elérhetetlen célnak, délibábnak állítottak be, azt most sikerült elérni, mert Ti megcsináltátok. És ez az az út, ahogy a valódi változások zajlanak le, amikor az emberek felállnak, és felveszik a harcot.

2012-ben nagyon büszke voltam, amikor az államom, Vermont lett az első amerikai állam, ahol betiltották a Frackinget.
Maryland a múlt évben függesztette fel a rétegrepesztést 2017-ig, és városok és települések teszik meg ugyanezt az előrelépést Amerika-szerte. Előreléptünk, de még sokkal többet kell letenni az asztalra, senkinek se kell itt elmagyaráznom, hogy növekvő mennyiségű bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a fracking veszélyezteti az ivóvíz ellátásunkat, a legértékesebb erőforrásunkat.

Veszélyezteti a belégzett levegőnket, és tüdőrákot okozhat, földrengéseket eredményez, erősen robbanékony folyamat, és hozzájárul a klímaváltozáshoz.

(2016, bizonyítottan a fracking okozza a földrengések megugrott számát Oklahomában és Texasban

"Scientists at the University of Colorado Boulder and the United States Geological Survey analyzed data from earthquakes and more than 106,000 active injection wells across the central and eastern part of the nation, the largest such study to date. They found that "the entire increase in the number of earthquakes in the U.S. midcontinent is associated with injection wells," according to Matthew Weingarten, a doctoral candidate at the university who led the study."

Fracking okozta hatalmas metángáz-kibocsájtás növekedés, tanulmányok:

http://www.climatecentral.org/news/us-60-percent-of-global-methane-growth-20037

http://insideclimatenews.org/news/07122015/methane-emissions-texas-fracking-zone-90-higher-epa-estimate)

És ebben a frackinget illető ügyben Mrs Clinton és Én igen csak eltérő állásponton vagyunk.

Szerintem ha fontos számunkra a biztonságos, és tiszta ivóvíz, ha fontos a tiszta levegő, ha tényleg komolyan gondoljuk a gyermekeink és a családjaink egészségét, ha komolyan szembe akarunk szállni a klímaváltozással, akkor fel kell hagynunk a rétegrepesztéssel nem csak New Yorkban, hanem az egész Országban.

A fracking során használt mérgező vegyszerek ismerten rákot okoznak, születési rendellenességeket, mind a Környezetvédelmi Ügynökség, mind a Nemzeti Tudományos Akadémia egyértelmű bizonyítékokat talált, hogy a palagáz-technológia elszennyezheti a vízellátást, nem engedhetjük meg, nem szabad hagyni a gyermekeinket megmérgezni a mérgező ivóvízzel, csak mert egy maréknyi fosszilis üzemanyag vállalat még több profitot akar.
Egyszerűen nincs jó módszer, hogy a mérgező vegyi anyagok mélybe pumpált keverékét a földben tárolják. A családjainkra leselkedő veszély egyszerűen túl nagy.

Ráadásul! Ráadásul... a fracking következtében fellépő metán kibocsájtás nagyon komoly veszélyt jelent a klímánkra. A légköri metán több, mint nyolcvannégyszer több hőt ejt csapdába, mint a szén-dioxid, míg a természetes gáz, amely bár tisztábban ég, mint a szén, a fracking hatalmas elterjedése és az termelése következtében elszabaduló metán jelentős veszélyt jelent a földünkre.
Clinton szerepe a fracking ügyében, mikor államtitkár volt, nem éppen jó előélet. Clinton államtitkár asszony és az Ő Minisztériuma azon dolgozott, hogy exportálja a világ többi részére is a  technológiát, hogy ezáltal jutalmazzon olyan nagyvállalatokat, mint a Chevron, a Holliburton, Exxon mobile, és a ConocoPhillips, és ez, a véleményem szerint ez elfogadhatatlan.

Összefoglalva tehát: ha valóban komolyan gondoljuk, hogy foglalkozzunk a klímaváltozás problémájával, ha komolyan foglalkozni akarunk a tiszta víz válságával, amely egyre csak nagyobb és nagyobb probléma lesz az elkövetkezendő években, bátor cselekedetekre, merész vezetésre lesz szükségünk.

https://berniesanders.com/press-release/sanders-calls-nationwide-ban-fracking-new-tv-ad-spotlights-dangers/

Bővebben a frackingről, a TTIP-ről, mely a fracking előszobája lehet a jövőben, korábbi posztjaimban írtam.

Ezt a hírt azért tartom fontosnak lefordítani, mert amíg a 160 fős neonáci Arany Hajnal felvonulás európai nyilvánosságot kap, a 10000 fős internetadó tiltakozás bejárja a teljes világsajtót, a TTIP mellett a kapitalizmus blogon és barátain exkluzív reklámot láthatunk (http://kapitalizmus.hvg.hu/2015/05/07/igent-mondunk-a-ttip-re/), addig erről a majd' húszezer fős TTIP-ellenes megmozdulásról a mainstream sajtó 95 százaléka elfeledkezik beszámolni a szabad Európa és az Egyesült Államok tagállamaiban. A kisebb oldalak adnak csak hírt, egy-két nagyobb híroldallal megspékelve, Magyarországon egyáltalán nem hallhatunk erről. Az elv végül is egyszerű, ha Te válogatod meg, mi kerül a disznók elé, akkor azt fogják enni és kész.

G7 tüntetők vonultak az utcákra Münchenben

Felvonulók ezrei foglalták el Bajorország utcáit a most hétvégén kezdődő G7 találkozót megelőzően. A mozgalmárok szerint a világ vezetői ismételten elmulasztottak tenni a nyomasztó globális problémák megoldásáért.

A világ hét legiparosodottabb országának - Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, és az Egyesült Államok - vezetői több száz fős személyzettel fognak a bajor Elmauba szervezett találkozóra utazni, azonban számukat sokszorosan túlszárnyalja az utcára vonuló aktivisták tömege a G7 találkozó előtt és alatt, mely egyébként vasárnap kezdődik.

A fő, a meetinget megelőző tüntetést csütörtökön, a bajor fővárosban, Münchenben tartották, 100 kilométerre a G7 helyszínétől. Környezetvédők, globalizáció ellenesek, és a többi résztvevő számos kérdésben fogalmazta meg követeléseit, kezdve a nemzetközi szabad kereskedelmi egyezményekkel (TTIP), a szegénység csökkentésén, és az éghajlat-változás elleni küzdelmen keresztül a jobb életben reménykedő, rozoga csónakokon, a tengeren érkező vándorlók megmentéséig.

"A világ leggazdagabb és legerősebb országainak képviselői igényt tartanak a jogra, hogy döntsenek a világ sorsáról, anélkül, hogy erre bárki törvényesítette volna őket," írja a Stop G7 Elmau 2015 csoport az oldalán. "A G7 politika egyenlő a neoliberális gazdaságpolitikával, (megszorítások Európa-szerte - a fordító megjegyzése) a háborúval és fegyverkezéssel, a kizsákmányolással, szegénységgel és éhezéssel, környezeti rombolással (Palagáz például - a fordító megjegyzése), és a menekültek kizárásával. (Európa-szerte tapasztalható mainstream politikai erők által napirenden tartott menekült kérdés és folyamatosan gerjesztett xenofóbia - a fordító megjegyzése)"

A müncheni rendőrség elmondása szerint 15 ezer tiltakozóra számítottak, míg a tüntetés szervezői a számukat 10 és 30 ezer közé tették, a Bajor közszolgálati műsorszolgáltatóra hivatkozva.

Megközelítőleg mintegy 15 ezer járőr fog szolgálatot teljesíteni Bajorországban a találkozó idején. A rendőrség szóvivője, Wolfgang Wenger felszólította a résztvevőket a felelős viselkedésre: "Mi nem állunk senkinek a pártján, hanem megvédjük az alapjogokat," - mondta. "Megsebesíteni a rendőröket kövekkel, a megrugdosásukkal, vagy az ütlegelésükkel, teljességgel elfogadhatatlan." Németország átmeneti határellenőrzéseket is foganatosít június közepe folyamán a Schengeni vízummentes övezet-béli szomszédaival.

A TTIP a harag fő tárgya

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP), egy, az USA és az EU között tárgyalt kereskedelmi megállapodás van a tiltakozás középpontjában. A Német Kancellár, Angela Merkel is támogatja a megállapodást (amiről egyébként nem lehet tudni túl sokat, ugyan is a tárgyalások titkosak, a közvéleményt pedig igyekeznek nem tájékoztatni a körülötte zajló fejleményekről, ahogy ezt ennek a hírnek az elhallgatása is bizonyítja - a fordító megjegyzése), azonban egy felmérés szerint a németek 43 százaléka azt mondja, hogy az egyezmény rossz volna az országuknak. Rengeteg eseményt tartottak már a kereskedelmi paktum ellen Európa-szerte.

A legutóbbi, még Oroszországot is magába foglaló Németországi G8 találkozót övező események alkalmával a tüntetők Rostockban és Hamburgban összecsaptak a rendőrökkel, több tucat sérült tiltakozót és rendőrt hagyva maguk után, és több mint 120 őrizetbe vételt eredményezve.

(www.dw.de/g7-protesters-take-to-streets-of-munich/a-18496436)

A fordító megjegyzései:

A wikileaks 100000 dollárt ajánlott fel annak, aki kiszivárogtatja Amerika legtitkosabb kereskedelmi egyezményének, a TPP-nek a részleteit. (Ez a TTIP keleti ikertestvére)
https://wikileaks.org/WikiLeaks-issues-call-for-100-000.html
És persze nem tudom, hogy várnak el bizalmat azok, akik már eljátszották azt párszor 1993 óta.
https://m.youtube.com/watch?v=QUH2oNkx-eU (Bernie Sanders szenátusi beszéde a TTIP és a TPP ellen.
Amikor a barátnőd azt mondja, hogy elmegy három férfivel nyaralni, és megtiltja, hogy még véletlenül is belenézz a levelezésükbe, elbújik előled, mikor telefonál velük, akkor mit teszel? Azok után, hogy párszor már meg is csalt velük? Én szakítanék. Persze ez nem ilyen egyszerű...

Spanyolország: Demonstráció a TTIP ellen itt:
Demonstráció a Palagáz kitermelés ellen itt:

Anglia: https://www.facebook.com/StopTTIPUK

Kiszivárogtatott dokumentumok a https://wikileaks.org/tisa/ kapcsán

Franciaország, a nem hivatalos TTIP ellenes aláíróív lassan átlépi a kétmillió aláírást!

A hivatalos európai aláírásgyűjtő oldal a cikk írása pillanatában 1979623 főnél jár. https://stop-ttip.org/

Video Interjú Julian Assange-dzsal a TPP-ről: "Ha egy kormányzat szeretne állami kórházat építeni valahol, és a magánvállalatnak joga volna perelni az államot az elmaradt profitért, amiért nem a magánkórház végezheti el a feladatot, az elrettentő hatással volna az állami döntésekre..."

Update: Végül másfél nap késéssel beszámolt a HVG és még pár híroldal az eseményről, ügyelve, hogy - ahogy a palagáz esetén már megláthattuk - ne mondják ki szó szerint a TTIP szócskát, vagy a megállapodás teljes nevét. Így ha a gyanútlan érdeklődő rákeres a cikkben említett elnevezésre, akkor nem fogja látni az összefüggést a két dolog között. (Lásd: Ferenc Pápa is a palagáz-kitermelés ellen" című korábbi bejegyzésemet, ahol az argentinoknak sosem nevezték fracking néven a palagáz kitrmelést, így nem tudták, hogy a tervezett energiahordozó kitermelés az Amerikában már botrányt botrányra halmozó fracking.

Jó hírem van azoknak, akik szeretnék megtekinteni Laura Poitras Oscar díjas filmjét, elkészítettem ugyanis a magyar feliratot hozzá, és ezennel a közjó szolgálatába állítom.

A filmhez link itt található: http://uloz.to/x7DFJ787/citizenfour-2014-dvdscr-xvid-ac3-hq-hive-cm8-avi

A feliratot innen tölthetitek le: http://ulozto.net/xoQgjeRH/citizenfour-2014-dvdscr-xvid-ac3-hq-hun-sub-magyar-felirat-zip

Jó szórakozást.

Amint összeomlik a palagáz boom, várhatóan Oroszországot okolja majd az Egyesült Államok politikai jobb oldala.
Újabb pénzügyi válsággal fenyeget a fracking "buborék", az összeomlásról az "oroszok által pénzelt" fracking ellenzők tehetnek majd...

A Truthout cikke, a fordító megjegyzéseivel.
Ben Ptashnik, thruthout.org

A palagáz boom: Új szereplő a globális játszmában

A túlkínálat következtében kialakuló hatalmas nyersolajár-zuhanás fenyegeti a Wall Street bankjait, a befektetőket, és egy tucatnyi országot, legfőképpen Oroszországot, Iránt és Venezuelát, ahol az állami bevételek csökkenése súlyos pénzügyi problémákat okozott, és a gazdaságaik leromlottak.

Míg az amerikaiak mostanában két dolláros gallononkénti olajárat élvezhetnek, a Wall Street elemzői egy küszöbön álló energiapiaci összeomlást jósolnak, amely ismét térdre kényszeríti majd a pénzügyi intézményeket, rákényszerítve ezzel az adófizetőket egy újabb szükségszerű mentőcsomag megfizetésére.
Ennek a teljes energiaszektort megrengető változásnak a közelmúltban kiterjedt palagáz ipar áll a középpontjában. Ez a "forradalom" akkor kapott erőre, amikor a Kongresszus és a Bush adminisztráció elfogadta a 2005-ös Energetikai Irányelv Törvényt (Energy Policy Act), amely felmentette a horizontális fúrás technológiáját a Tiszta Víz Törvény, a Biztonságos Ivóvíz Törvény, és a Nemzeti Környezetvédelmi Törvény (Clean Water Act, Safe Drinking Water Act, National Environmental Policy Act.) hatálya alól.

Megcsapolva a palában komolyabb mennyiségben rendelkezésre álló olaj-és gáztartalékokat, a palagáz forradalom (fracking boom) energiafüggetlenséget ígért az Egyesült Államoknak, véget vetve a világ uralkodó paradigmájának a megújuló energiákat és az olajcsúcsot illetően.

A környezetvédők harcoltak a hatalmas Keystone csővezeték-rendszer megépítése ellen, - amelynek célja a fosszilis energiahordozók külföldi piacokra történő exportálása -, attól tartva, hogy ezeknek a forrásoknak a kiaknázása alááshatja a szén-dioxid kibocsájtás megfékezésére tett erőfeszítéseket.

A fracking úgyszintén veszélyeztette Oroszország és Szaud-Arábia európai energiaellátó dominanciáját, amikor egyértelművé vált, hogy az USA nettó energia exportőrré léphet elő.

Fracking: a mézesmadzag - harapógörcs a Wall-Street farkasainál

Az Államokban a palagáz hatalmas felhajtást kapott a Wall Streeten, mint "gazdagodj meg gyorsan"-lehetőség, hatalmas befektetői tőkét vonzva magához, és létrehozva egy befektetői buborékot.
A Bloomberg idei jelentése szerint az olaj-, és gázvállalatok által kibocsájtott kötvények száma kilencszeresére nőtt 2004 óta.

Tim Gramatovich, a Peritus Asset Management LLC (vagyonkezelő) alapítója, és vezetője 2014 áprilisban a Bloombergnek úgy nyilatkozott, hogy nagyon sok befektető kapott rá az ígéretes mézesmadzagra.
"Az emberek elveszítik a fegyelmüket. Nem törődnek a matematikával. Nem foglalkoznak többé a könyveléssel. Csak álmodják az álmukat, és most pont ez történik a Shale Boommal.*"
*(Ugyanígy fektetnek be a befektetők a tengeri halászatba is, mint pénzcsinálási lehetőség, hogy aztán jó esetben -találkozva a környezeti határokkal- abba a néhány százalékba eshessenek, akik kaszálhatnak az üzleten. Ugyanígy történt az ingatlanpiaci robbanás esetén is. A termelés természete az, amely ilyen, és aki nem vállalja a kockázatot, az nem fog pénzt csinálni. Tehát a befektetők nem gondolkodhatnak felelősen az üzletben, mert akkor a versenytársak megteszik helyettük.- a fordító)

Mikor a kőzetrepesztéses gázkitermelés először feltűnt a színen, nagyszabású ígéretek hangzottak el, hogy az USA-nak 100 évre elegendő, 72500* milliárd köbméter gáztartaléka rejlik a palamezőkben, és a Wall Street meg is "lovagolta" ezeket a kezdeti becsléseket.

*Valójában nincs statisztikai bizonyíték, mely alátámaszthatná a száz éves gázkészletet. Egy 2011-es becslés lecsökkentette ezeket az értékeket 21250 milliárd köbméterre, ami kevesebb, mint a harmada az eredetinek. (0,29-szerese) Sőt, a 2013-as US Geological Survey (Földtani Felmérés) ezt az értéket is pontosította 13620 milliárd köbméterre, ami az eredeti mennyiség majd' 19 százaléka, ami 19 évre elegendő, a 2013-as évi kitermelési mértéket alapul véve.
(Spanyolországban még a gazdasági válság kitörése előtt néhány évvel elkezdődött egy mozgalom, amely az akkoriban fújódó ingatlanbuborék elleni tiltakozásul szervezett megmozdulásokat. A divatos közgazdászok a válság előtt szerették emlegetni, hogy milyen remek üzlet az ingatlan, aztán az összeomlás után azt, hogy minek vettek föl rá hitelt, ha úgysem tudták utána fizetni a törlesztőt. Bizonyára az energialufi kipukkadása után is a "felelőtlen és kapzsi" befektetőkre, bankokra fognak mutogatni... - a fordító)

A palagáz ipar szereplőinek kezét gúzsba kötik a befektetői

Az egyetlen árnyoldal (az ezen mérgező iparág által hátrahagyott környezeti katasztrófa mellett) az ingatlanpiaci buborékhoz hasonlóan (ahol a profitképesség a folyton növekvő értékű otthonokon múlott), hogy a palagázkutaknak állandó, vagy növekvő kitermelést és profit képességet kell biztosítaniuk, hogy a fúrásban résztvevő cégek képesek legyenek fizetni a hatalmas kamatokkal terhelt (nagy kockázatra nagy kamat - a fordító) adósságukat, ami háromtól kilencmillió dollárra rúg kutanként.

A repesztőkutakat nem elég csak megfúrni, de hatalmas mennyiségű energiát, vizet, homokot és vegyi anyagot is fel kell használni, hogy összezúzzák a palaréteget, amely az olajat és a gázt rejti.

Mindazonáltal óriási mennyiségű tőkét invesztáltak egyre veszélyesebb határköltségű tevékenységbe, és a Fracking piacot elárasztották a magas kockázatú kötvények (junk bonds) és ügyletek, ahogy a befektetők beszálltak.

Eközben az palaolaj repesztés, ami más, mint a gáz repesztés, szintén hatalmas tőkebefektetéseket igényelt, de - és ami ennél is fontosabb - az előbbibe fektetőknek létfontosságú volt a 85$ vagy magasabb hordónkénti átlag olajár, hogy kijöjjenek a költségeikkel.
Számos palaolajkút, amely hatalmas tőkebefektetést emésztett fel, kiderült, hogy igen rövid életű lesz, és az üzemeltetőknek további beruházásokat kellett eszközölniük, hogy újabb kutakat fúrhassanak, amivel fenn tudnak maradni, még úgy is, hogy az árak zuhantak a saját maguk által előidézett olajbőség miatt.*

*Az egyik legnagyobb palaolaj termelő, a Bakken esete tipikusnak nevezhető. Exponenciális növekedést produkált, miután a környezetvédelmi szabályozásokat eltakarították az útból. De 2008 óta egyre több kutat kellett fúrniuk, csak hogy fenntarthassák a kitermelés szintjét, és az adósságszolgálatot.

Kényszerhelyzetben az energiaszektor szereplői, de nem mindenki jár rosszul

Az iparág máris bajban van, 2013-ban a 60-70 dolláros olajár miatt kellett elviselnie a zuhanó bevételeket. Mindenki arra számított, hogy 2014-ben a Szaudiak visszafogják a termelést, és stabil olajárat állítanak be ezáltal, ahogy ezt az OPEC évtizedekig csinálta. Novemberben az iparágat azonban egy váratlan sokkhullám érte: A szaudiak felvették a kesztyűt, és bejelentették azon szándékukat, hogy továbbra is teljes kapacitással termeljenek, ezáltal hagyják az olajárakat zuhanni.*
*(Hát persze, hogy így tesznek, bizonyára az Ő kezüket is kötik a profit elvárások, akárcsak az USA befektetőit. A monopóliumuk megszűnésével pedig hiába is vennék vissza a termelést, mert annyival nem nőne az olaj szűkössége, hogy ezáltal megfelelő mértékben nőjön az olajár. Valamiféle profitot pedig realizálni kell, és az új helyzetben, a versenyben ezt az fogja megtenni, aki folytatja a versenyfutást. Náluk sem száz hordó olaj jön fel egy hordó energiájának felhasználásával, úgy, ahogy az régen működött. - a fordító)

Ez a Szaúdiaknak kettős célt szolgál: Egyrészről lenyomva az olajárakat aláássa az amerikai palaolaj terjeszkedését azáltal, hogy veszteségessé teszi a kitermelést. Másrészt bünteti vele Iránt, ahol az olajexport alapú gazdaság szenved az alacsony áraktól.
A szaúdiak ragaszkodnak a tervükhöz, a száz dolláros hordónkénti olajár évtizedében felhalmozott trillió dolláros tartalékaikkal a zsebükben. Ali al-Naimi Olajminiszter nyilvánosan bevallotta, hogy addig fognak várni, amíg csak szükséges, hogy megtarthassák piaci részesedésüket, még akkor is, ha az árak tovább zuhannak.

Az olajár esése hatalmas nyomást fog gyakorolni a világ nagy kockázatú kötvényeire, amint az energiacégek kiemelkedő költségei a gyengébb minősítésű kötvények piacának mintegy 15 százalékát teszik ki. A nyersanyag árak zuhanása képes elindítani egy elegendő méretű volatilitási sokkot, hogy kiváltsa a nemfizetések következő hullámát, állítja a Deutsche Bank.

Egy kis politika: A bankok kockázatainak áthárítása a népre

Ez meg is magyarázza, hogy az Obama adminisztráció, kéz-a kézben a Kongresszus Demokratáival, és Republikánusaival, miért csempészett kiskaput egy "muszáj keresztülvinni" - típusú törvénybe a hajnali órákban. A 2015-ös amerikai költségvetési törvénybe belecsempészett Dodd-Frank szabály-kiherélésről beszélünk, amely a 2008-as válságból tanulva azóta megtiltotta a legnagyobb bankoknak azt, hogy az ügyfeleik bankbetétjével, az adófizetők pénzével kezeskedhessenek a kockázati kötvényeik biztonságáért.*
*(Dodd-Frank 716. section Dodd-Frank Törvény
Képviselői komment a szenátusból, a 716-os szekció eltörlése kapcsán, angolul.
A Dodd-Frank törvény "visszavonása"
Idézet: A 716-os rész, amely arra volt hivatott, hogy távol tartsa a nagy bankok biztosított betéteseinek vagyonát, ugyanezen nagy bankok ügyleteinek kockázatától, 2014. Decemberben el lett törölve.
Ezzel a Citigroup és a JP Morgan Chase (Bank Of America... és a többi túl nagy bank - a fordító) járt jól. Ugyanekkor néhány demokrata párti politikus arra hivatkozik, hogy: "Jó, jó, de ott a Volcker-szabály!"
Valójában a helyzet az, hogy a 716-os szabály eltörlésével a lehetőség adott: azelőtt a Fehér Ház mindig nemet mondott a Dodd-Frank bárminemű eltörlésére, akkor is, ha azt a költségvetési törvénnyel együtt próbálták meg keresztülvinni. Ez a moratórium most tisztán el lett törölve, és a lobbisták keményen dolgoztak ezért. - a fordító kiegészítése)

Ez a mérgező Trójai faló 2014 decemberben született meg, és tartalmaz egy apró betűs kikötést a lábjegyzetben, mely az adófizetőkre hárítana egy ezer milliárd dollár nagyságrendű költséget, amennyiben az energiabuborék kipukkadna, ami pedig muszáj, hogy megtörténjen, ha az olajár féláron marad, úgy, ahogy az már hat hónapja fennáll.

Miután az utolsó pillanatban sikeresen lobbizott a költségvetésről Jamie Dimon a JPMorgan Chasetől, és háromezer Wall Street lobbysta, úgy tűnik, hogy újra elegendő bizonytalanság és félelem terjedt el a politikai elitben (class) a pénzügyi piacokat illetően (vagy a vállalati finanszírozás visszavonulásának kapcsán).

Ezzel lehetővé tettek egy last minute módosítást, mely lehetővé tette az egyébként az Obama adminisztráció által 2010-ben hozott Dodd-Frank Biztosítás (Egyfajta felügyelet a 2008-as válságok jövőbeni elkerülésére, mely a túl nagy "hibázásokat" igyekszik megelőzni a piacon) legyengítését, és lehetővé tette a palagáz szerencsejáték bukásának fedezését az amerikai adófizetők pénzéből.

Egy kis tőzsde: Kockázatok a palagáz ipar ügyleteiben

A pénzügyi szektor keménykezű akciója kiverte a biztosítékot a haladók, és a liberálisok között is. Úgy tűnik, hogy ezek a Wall Streeti bűnözők, akár a cuccukhoz ragaszkodó drogosok, nem tudnak ellenállni a piramisjáték-szerű piaci buborékok nyújtotta könnyű pénz kábulatának, és így ismét az amerikai népre hárítják a következményeket*
*(Lehet, hogy inkább csak így működik a piac, és fonódik össze a tőkeérdek a politikával? - a fordító): Őröletesen nagy bónuszok, Porschék, drága escort kurvák, és milliós manhattani lakosztályok voltak a tét. Így hát miért is hagynának fel a szokásaikkal? Amúgy is: egyetlen szélhámosuk se ment börtönbe legutóbb (de hisz nem sértettek törvényt... - a fordító).

A Wall Street most el van árasztva a palagáz ipari ügyletek szerződéseivel, melyek megvédik az olajtermelők profitjait a piac drámai kilengéseitől. Az ügyletek gyakorlatilag biztosítási kötvények, melyeket (ez esetben) az olajipar kötött, hogy megvédje magát az üzemanyagárak fluktuációitól. (Ez amúgy mindennapos a tőzsdéken. - a fordító) Drámai kilengések ritkán történnek, de ha igen, azok teljes mértékig meg tudják bénítani a piacot.

Az ügyletek, melyek az (olaj)árak esése ellen biztosítanak, most milliárd dolláros veszteségeket termelnek azoknak a túloldalon álló szereplőknek, akik az olajárak stabilitására számítottak. Valakiknek le kell nyelnie az esés okozta hatalmas veszteségeket a biztosítók oldalán. Ezek számos esetben a nagy Wall Street-i bankok, és ha az olajárak nem rendeződnek vissza jelentősen, kolosszális mértékű veszteségekkel nézhetnek szembe. (Tehát a palagáz cégek a Wall-Street-i bankokkal vannak biztosítva, de ezeket a bankokat a nép fogja a betétesek pénzéből kisegíteni. Irónia: Ők vállalják az elszennyeződő környezettel járó problémákat is, hisz nem tehetnek mást. - a fordító) 

A nagy Wall Street-i bankok nem vártak lakásár-zuhanást, mely összeomlasztotta végül az ingatlanhitel-fedezetű biztosítások piacát 2008-ban, de a jelenlegi modelljeik szintén nem számoltak 60 doláros olajárakkal az előrejelzéseikben. A hatalmas veszteségek sokkhullámot indíthatnak el a teljes pénzügyi szektorban.
(Pedig milyen egyértelmű közgazdasági logika, hogy egy nem végtelen piacon az árúbőség, a túltermelés előbb-vagy utóbb az árak esését vonja maga után, ki nem látta ezt előre a Wall Streeten? Ja, hogy a válság előtt trendi volt a kijelentés, miszerint a növekedés végtelen? Csak nem éppen ezért? - A fordító megjegyzése.)

Becslések szerint a hat legnagyobb "too big to fail"* bank mintegy 3,9 ezer milliárd dollár származtatott áruügyleti szerződést (Pl. az olajár-biztosítás) kezel, ugyanolyan típusú szerencsejáték-eszközöket, mint amelyeket a 2008-as ingatlan összeomlás idején már megismerhettünk. (Eredeti cikkben: ezek hozták el az ingatlan összeomlást.)
*(utalás ez a Dodd-Frankre, amely ezek összeomlása ellen lett létrehozva, "túl nagy, hogy 'hibázhasson'")
És egy jelentős része a fenti összegnek olajügyletekből áll. Kombinálva a pala bóvli ügyletek piacon levő áradatával, ezek egy újabb buborék robbanást indíthatnak el, amely egy pénzügyi piaci összeomláshoz vezethet.
(Egyébként az olajba ma már egyre kockázatosabb fektetni, sokszor már inkább veszteséges, mint nyereséges, ez szerintem az olajcsúcs következménye. - a fordító)

Palagáz ellenes tiltakozások Európában: az aktivisták besarazása

Eközben a globális éghajlatváltozás ügye, és az energiapiac turbulenciái geopolitikai feszültségekbe fordultak át az európai palagáz kitermelés kapcsán. Alaptalan állítások a New York Times Andrew Higgins által írt riportjában állítják, hogy az oroszok pénzelik a Palagáz ellenes tüntetéseket, hogy fenntartsák a hegemóniájukat az európai gázpiacon.

A vádak felbőszítették a környezetvédőket és a klímaigazságosságért harcoló aktivistákat. A legutolsó sorban sem szeretnék, ha őket kiáltanák ki bűnbaknak a fracking összeomlásáért és nem kívánnak az Orosz Birodalom Új-Hidegháborús balekjaiként szerepelni.
(A Chevron 2015 Január végén kivonult a lengyel palagáz-bizniszből, a kommentárjuk elég beszédes, bár még nem teljesen "őszinte": az olcsó olaj mellett a kiszámíthatatlan szabályozási környezetet is okolták a döntésükért. Ha a TTIP életbe lép, ezért a kiszámíthatatlan környezetért akár perelhet is majd a Chevron, ahogy azt a NAFTA államok esetében meg is teszi. - a ford.)

Azonban a kommunistaüldözés emlékei hamar visszaköszönnek ("véletlen" egybeesésként), amint a jobb oldali médiumok általánosan elkötelezettek a szovjetellenesség, és a klímaváltozás tagadásának pártján. Higgins még azon melegében meg is írta a Times cikket, mintegy végszóra. ( ACSH cikk
Times-cikk és a bulvármédia: Sun stb...)

Mára több tucatnyi hasonló cikket jelentettek meg a témában. Még ha az amerikai fracking ipar össze is omlik, a feszültségek az Ukrajna és egyéb szovjet utódállamokban ki is újulnak, úgy tűnik, egy összehangolt jobboldali erőfeszítés tapasztalható, hogy a fracking ellenfeleit orosz ügynököknek bélyegezzék. (Magyarországon ezt a feladatot az origo.hu vállalta magára.)

Homályos célzások uralják ezt a narratívát. A Times cikkben például az egykori NATO főtitkárt idézik:

"Találkoztam szövetségesekkel, akik azt jelentették, hogy Oroszország, kifinomult információs és dezinformációs programjaival aktívan részt vesz az úgy nevezett nem kormányzati szervezetekben."
Mások azt írják, "némelyek Szófiában úgy hiszik" vagy "Azok, akik Orosz részvételt sejtenek" vagy "Habár nincs még bizonyíték..."

A romániai kritikusok részrehajlással vádolják a Timesot, és Higginst a kiújult hidegháborúban, amikor bűnbakként állítják be a környezetvédőket.

"Mi végül is a bizonyíték arra, hogy Oroszország pénzeli a palagáz ellenes tüntetőket?" - teszi fel a kérdést a Romániában blogoló amerikai Sam c Roman. "Pot vs. Kettle" című cikkében rámutat, hogy az első oroszellenes állítás forrása egy politikus, aki olyan területek birtokosa, ahol a Chevron tervezett kitermelést, így a tüntetések miatt jelentős pénzt veszíthet.

"Egyetlen Oroszország elleni vádat sem támasztanak alá a cikkben dokumentummal, bizonyítékkal, vagy közvetlen bizonyítékkal. Mind csak homályos gyanúsítgatás, és állítás."

A blogger, cikkében azt állítja, hogy a Litván, Román és NATO tisztviselők Oroszország ellenes állításait semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá.

"Összegezzünk:" - írja Roman. "Van két korábbi NATO főtitkár, aki a Chevronért kampányol (amely a Gazprommal versenyez, aki szintén végez palagázzal kapcsolatos tevékenységeket Európában), az Orosz Kormányt okolva a tüntetésekért...

És mindez szépen átkötve egy takaros kis masnival a tetején, két olyan amerikai újságíró által, akik már azelőtt is buktak le újságjukkal orosz ellenes propagandát terjesztve."

Kinek kedvez az alacsony olajár?

Mindez kissé skizofrénné teszi az Egyesült Államokat. Egyfelől az USA és a NATO külpolitikai keselyűi boldogok az olajár összeomlása láttán: elszigeteli és legyőzi Oroszországot, kiterjeszti a NATO befolyását Kelet-Európában, és nyomást gyakorol Iránra, hogy tárgyaljanak annak nukleáris törekvéseiről.

Nem is beszélve a 2 dolláros benzinárról gallononként, a fogyasztói kiadások emelkedéséről, és a gazdasági növekedés javulásáról. Az amerikai gazdaság viszonylag jelentősen, mintegy 5 százalékkal nőtt 2014 harmadik negyedévében.

Larry Elliott, a Guardian újságírójának cikke szerint, melynek címe: "A tét nagy, amint az US kijátssza olajkártyáját Irán és Oroszország ellen", az árzuhanás, az USA geopolitikai hadviselésének része, a szaúdiak által megtámogatva.
(Képzeljük el, hogy mi történne bármelyik szereplővel, ha visszavenné a termelését. Mi történne a Samsunggal, ha az alacsony mobiltelefon árra hivatkozva visszavenné a termelését. Bocs, szállítók, vegyetek az Apple-től, mert nekünk magas a piaci ár. - a ford.)

Elliott szerint az amerikai államtitkár, John Kerry állítólag nyélbe ütött egy megállapodást a Szaúd-arábiai Abdullah királlyal szeptemberben. Ez megmagyarázhatja hogy miért zuhanhattak az árak az Iszlám Állam iraki, és szíriai jelenléte által okozott válság alatt, miközben hasonló esetben nőni szoktak. (ez ugyanaz a taktika, amivel 1986-ban tíz szovjet szövetségest kényszerítettek térdre a 10 dolláros olajjal, a szaúdiakkal közösen. Bővebben:)

Felkészülten egy újabb pénzügyi válságra

Ez szintén megmagyarázza, hogy az Obama adminisztráció miért engedélyezte a Dodd-Frank módosítását, amely gyakorlatilag mentesíti a pénzügyi intézményeket az ügyleteikkel kapcsolatos felelősség alól.
(Mert majd felel a nép, aztán ihat rá egy pohár elszennyezett vizet, meg szívhat egy kis friss levegőt, amint elnézi a kiluggatott tájképet. - a ford.)

Bár a Wall Street lobbystái nem említették kifejezetten, mikor a Fehér házban nyomták előre a Kongresszusi szövetségeseiket a döntés meghozatalában, azonban egyre világosabban látszik, hogy a "too big to fail" bankok megrémültek a palaügyletek felett a látóhatáron tornyosuló sötét fellegek láttán.

A legtöbb banki ügyfél, és szavazó nem is tudja, hogy a Kongresszus a pénzügyi szabályozásba már bele is foglalta, hogy fizetésképtelenség esetén a pénzügyi intézmények elvehetik a betéteseik eszközeit és vagyonát, (Azt lehet mondani, hogy betétekben általában az alsó, és középosztály tartja a vagyonát, befektetésekben pedig inkább a felső tízezer.) kezesként használva azt, ami azt jelenti, hogy megmenthetik magukat a befektetési részlegeik "szerencsejáték-szerű" ügyletein keletkezett veszteségeitől azáltal, hogy elveszik a betétesek pénzeszközeit, azokat is, amelyek FDIC garantáltak, és törvényesen alakíthatják át őket bank részvényekké.
Ez azt jelenti, hogy egy újabb piaci összeomlás esetén a Chase a City és a többi nagy bank elvehetik a betéteseik megtakarítási számláit és betéteit, és cserébe egy bank részjegyet kaphatnak, megkérdőjelezhető értékkel.

Persze biztosan vannak, akik most vakarják a fejüket, és azt kérdik, "Miért épp most akarták a too big to fail (túl nagy, hogy hibázhasson) bankok, keresztülvinni, hogy eltöröljék a Dodd-Frank rendelkezést, ahelyett, hogy megvárnák a barátságosabb Republikánusok irányította kongresszust, hogy az vigye keresztül a jogszabályt?" Az egyetlen válasz, ami logikusnak tűnik, és megmagyarázza a sietségüket, hogy az összeomlás a küszöbön áll.

1990-ben a dot-com őrület idején minden új Szilícium Völgy-béli induló céget úgy hirdettek, mint a következő Microsoft. Ami követte, az a 2000-es összeomlás, amikor a NASDAQ 4000 pontot zuhant hónapokon belül. (80 százalék). Ez a grafikon lent azt mutatja, hogy nézett ki az összeomlás 2000-től 2002-ig amikorra a piac elérte az 5000 pontot. (Majdnem pontosan azt az értéket, ahol ma is áll.)

Alaposan megtanulva a leckét, az utolsó kisegítésből, tudva hogy sokkal keményebb idők várnak a Kongresszusra egy összeomlás utáni kalapozós időszakban, a TooBigToFail bankok bizonyára úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, benyomják talpnyalóikat a washingtoni törvényhozás berkein belülre, hogy beolthassák magukat amint csak lehet egy lehetséges összeomlás ellen.

Ez idő alatt bizonyára a saját részvényeiket rázúdították a gyanútlan befektetőkre. A 2014. március 31-ei év végi riport alapján a 127 főbb olajvállalat palagáz-célú pénzbefektetése 677 millió dollár volt, míg a bevétel csupán 568 millió, a különbség 110 millió dollár. És ez még az olajár zuhanás előtt történt, 2014 közepén.

Hétből három nagyobb Észak-amerikai Hidraulikus repesztési területről az olajvállalatok már veszteségességet jelentenek, bezárásokkal, különösen Kanadában. Nem teljesen világos, hogy egyáltalán a közgazdászok tudják-e mi fog ebből kisülni.

Ez a kútszám-csökkenés csak a kezdet. A vége akár már télen, vagy most tavasszal eljöhet, amint közzé teszik a 2014 negyedik negyedének költségvetési jelentéseit, leállítják a műveleteket, elbocsájtják az alkalmazottakat, és leállítanak számos veszteséges olaj és palagáz fúrótornyot.

Ki lesz hát a bankok, a befektetők és brókerek bűnbakja erre az összeomlásra?

Néhányan azt jósolják, hogy minden lehetséges médiacsatornát arra használnak majd, hogy a közösségi aktivistákat, a demokratákat és Obamát okolják majd a Keystone csővezeték leállítása, és a palagáz ipar ellenzése miatt.

És ahogy a klímaváltozás-tagadó mozgalom esetében, úgy majd itt is a "kommunista", a "szocialista" narratíva használata lesz jellemző, emiatt olyan fontos megjátszani az orosz "kártyát", azaz a Higgins-cikket.

A Fox csatornás szakértők majd a jobb oldal patriotizmusára játszanak, és a végletekig a "Nagy Hazugság" trükköt fogják alkalmazni. (szajkózz valamit elégszer, igazzá válik)

Hat hónap múlva, miután szorgalmasan elkerülik "szövetségeseink", a Szaudiak és a Wall Street bankok említését, valószínűleg hevesen fogják védelmezni a szegény "ostromlott amerikai olajtermelőket", akik ismét erőssé, és függetlenné tudták tenni országunkat az energia tekintetében, de megtörték Őket a Demokraták és azok a "komcsi környezetvédők", akik Putyinnak dolgoznak. A piaci összeomlást majd a klíma hoaxra fogják.

Aki már eddig elolvasta a cikket, annak ajánlom egy felszabadult nevetés erejéig Rex Tillerson, Exxon CEO esetét, aki egészen addig kiállt a palagáz mellett, amíg az Ő kertjében is el nem kezdték a bányászatot. Ekkor Ő is csatlakozott a tüntetők által indított perhez... (most találtam :) )

Törvényváltoztatás Magyarországon a palagáz kitermeléséért

December 2-án a Magyar Országgyűlés megváltoztatta a Bányászati Törvényt, és az azt érintő környezetvédelmi szabályozásokat. A nagy csendben meghozott változtatás gyakorlatilag a palagáz kitermelésének (fracking) szabályozását tartalmazza. Az LMP kommentárja a ennek kapcsán:

 "A tájékoztatón Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő bírálta a bányászati törvény módosítását - amelyről kedden szavazott a Ház -, az ugyanis könnyíti a jelentős környezeti károkkal járó palagáz-kitermelését. Kifejtette: a változtatások értelmében a környezetvédelmi hatóságtól már első eljárásban nem kell engedélyeznie a kitermelést, csak szakhatóságként vesz részt. Kijelentette: palagáz-kitermelés ott folyhat, ahol alacsony szintű a szabályozás, így a változtatás Magyarországot "a harmadik világbeli országok intézményrendszerébe sorolja"."

Itt hozzá is tenném, hogy nem csak harmadik világbeli országok problémája a gyenge szabályozás, hanem azoké is, akik a NAFTA (90-es évek közepe óta) Szabadkereskedelmi Egyezmény hatálya alá esnek, lásd: USA, Kanada.
Röviden a vállalatoknak itt joga van kártérítést követelni az államoktól az elmaradt profitért, ha például hoznak egy környezetvédelmi törvényt, és az megakadályozza a kitermelést.
Nálunk Európában a TTIP Transatlantic Trade and Investment Partnership, Ausztráliában, és Kínától keletre a TPP Trans-Pacific Partnership Szabadkereskedelmi Egyezmények aláírása esetén fog hasonlóan gyenge szabályozásra kényszerülni az összes résztvevő állam, amikor majd megindulnak az első perek az EU-s és ázsiai országok ellen.
Egyébként a génmódosított élelmiszerek virágkora is a NAFTÁval egy időben kezdődött el a tengerentúlon. Hasonló virágkorra számíthatunk Mi is, ha a politikusainknak sikerül tető alá hozni az egyezményt. A munkajogok és az internet szabadsága is veszélyben, csak a vállalati lobby képviselőivel egyeztetnek, a tárgyalások titokban zajlanak. Tiltakozni itt lehet: https://stop-ttip.org/
Bővebben erről az eggyel régebbi posztomban olvasható információ.

Mivel nem vagyok jogász, ezért kedves hangvételű levélben érdeklődtem az általam egyik legautentikusabbnak vélt forrásnál, Aradszki András KDNP-s politikusnál, aki egyben a MOL jogásza is, hogy mi a véleménye az új törvényekről. Választ még nem kaptam, igaz, még csak hat napja küldtem el a mailt. (Remélem, nem veszett el a postán.) Bővebben: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK14172.pdf Tartalomjegyzék: bányászat.

Argentína is egy ilyen harmadik világbeli ország. Ferenc Pápa is argentin, tehát Őt is igen érzékenyen érintheti a palagáz kérdése.

Nem vagyok vallásos, viszont érdemes erre a hírre is odafigyelni, ha már az hír tudott lenni, amikor Ferenc megengedte, hogy leüljön a kisgyerek a pápai székre...
https://www.youtube.com/watch?v=QzMSmME4ot4

Az alábbiakban az Ecowatch.com cikkét olvashatjátok az Én fordításomban:

Ferenc Pápa nemet mond a frackingre!

Stefanie Spear, Ecowatch, 2015.01.12.
Eredetiben: http://ecowatch.com/2015/01/12/pope-francis-says-no-fracking/

Mostanában sokat tudósíthattunk azokról a nagyszerű erőfeszítésekről, melyekkel Ferenc Pápa igyekszik egy egészséges és fenntartható Földért tenni: 2014 Júliusában a természet pusztítását modern Bűnnek nevezte. 2014 novemberében azt mondta, hogy a féktelen fogyasztás tönkreteszi a bolygónkat és mi utasai, és nem gazdái vagyunk a Földnek. 2014 Decemberében kijelentette, hogy idén fel fogja emelni a hangját a klímaváltozás problémájának megoldásáért. Előző héten megírtuk, hogy megnyitja vatikáni farmját a nagyközönség előtt.

Nicolás Fedor Sulcictól most azt is megtudhattuk, hogy a Pápa támogatja a Fracking ellenes mozgalmat.

Fernando Solanas interjúját az alábbi linken tekintheti meg a kedves olvasó. A felvételen Ferenc Pápa az argentin fracking ellenes aktivisták pólóját mutatja a kamerának. - a szerk.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=WAX4mrhw0zw

Argentínában a Fracking Háború című dokumentumfilmet betiltotta a kormány a mozikban, ezért a készítők feltöltötték azt a Youtubera.
http://youtu.be/YA6Xp1WDQq4

"Amikor a filmemhez szükséges kutatásokat végeztem, mindig megkérdeztem az embereket, hogy mit tudnak a frackingről, de azt válaszolták, hogy fogalmuk sincs, mi az,"- mondta Sulcic. "A probléma az volt, hogy a kormány nem úgy hívta, hogy "Fracking", hanem úgy, hogy "nem hagyományos gáz", ezért senki sem láthatta a kapcsolatot aközött, ami Argentínában, és ami Amerikában történik. Nagyon dühös lettem, és tudtam, valamit tenni kell, hogy az emberek tisztán láthassák, mi zajlik körülöttük. Láttam a "Művészek a Fracking Ellen" weboldalát, és úgy éreztem, ez egy nagyon jó példa arra, hogyan tudassuk mindenkivel, nem csak a környezetvédőkkel ezt a problémát."

A Nobel Békedíjas Adolfo Perez Esquivellel, az Oscar Díjas Juan Jose Campanellával, jól ismert argentin értelmiségiekkel és társadalmi vezetőkkel indítottunk el egy weblapot, hogy felhívjuk a figyelmet a palagáz kitermelés veszélyeire Argentínában.
A honlap itt elérhető: http://argentinasinfracking.org/

A film egyelőre csak spanyol nyelven van fent. - a szerk.

Blogom egyébként lassan elköltözik a bloggerra, mert:

A Google egyáltalán nem dobja ki a keresési eredmények között a "palagáz forradalom ttip isds"-című cikkemet, még ha szóról szóra beírom a címet, akkor sem, csak akkor, ha site szerint szűkítem a keresést.
A favorizált blogokat, és a többi cikkemet ellenben könnyedén megtalálja a kereső.
A fenti jelenség egyértelmű jelzés a számomra, hogy ezen a portálon most publikáljak utoljára.

A jelenkor vége

Örök kérdés, honnan lesz az emberiségnek energiája a jövőben. A kőolajtartalékok egyszer ki fognak fogyni. A földgáz kitermelés is lassan eléri csúcsát, utána már csak évről-évre kevesebb lesz a gazdaságosan kinyerhető mennyiség. Az atomenergia uránra épül, ez az üzemanyag még pár évtizedig áll rendelkezésre. Itt volna hát az ideje átállni a megújuló energiaforrások alkalmazására. Az új technológiák azonban lehetővé tették, hogy eddig gazdaságosan nem kinyerhető energiahordozókat is kitermelhessünk. Ezek közül kettő a palaolaj, és a palagáz.

Utóbbiról azt olvashattuk például a napi.hu-n, hogy forradalmi eljárás, meg tudja oldani energiaigényünk jelentős részét az elkövetkező pár évtizedre. Barack Obama szerint ez lesz a híd a megújuló energiaforrások felé vezető úton. Minden okunk megvolna hát az örömre. Aki nem szereti a rossz híreket, az ha kérhetem, ezen a ponton fejezze is be a cikk olvasását.

Aki azonban velem tart, az bizonyára azért tette, mert felvetődött benne, hogy akkor mégis miért írhattam egy ilyen terjedelmes esszét a témáról.

Mi is az a palagáz? Mitől "pala"? Mi a különbség?

Nem sokban különbözik a hagyományos gáztól, a különbség csupán az elhelyezkedésében, és épp emiatt a kitermelés módjában van. A hagyományos mező általában valamilyen elhalt élőlények maradványaiból keletkezik, úgy, hogy az évmilliók alatt a talajkeletkezéssel a mélyre "süllyedt" szerves anyagok a növekvő nyomás hatására lassan átalakulnak. Kőolaj, és az illékony részekből földgáz keletkezik, amely általában lassan elszivárog a talaj pórusain át a szabad környezetbe, vagy ha maga fölött valami áthatolhatatlan kőzetréteget talál, akkor megreked, és lassanként egyre nagyobb buborék keletkezik. Ezt csapolják meg a bányászati szakemberek egy, a talajba vertikálisan befúrt cső segítségével.

Természetesen nem biztos, hogy a gáz olyan szépen meggyűlik a föld alatt, mert lehetséges, hogy megreked a talajrétegek között, kis buborékok formájában. Ezek a mélyben vízszintesen elhelyezkedő palarétegek az energiaiparnak sokáig hasznosíthatatlannak bizonyultak, azonban egy találmány, és a technológia fejlesztése végül megtalálta a választ, hogy milyen módon nyerjék ki a beszorult energiahordozót. Lefúrnak a palaréteghez és vízszintes irányú fúrást végeznek. Majd nagy nyomáson úgynevezett repesztőfolyadékot lőnek bele, ami a kőzeteket összeroppantja, ezáltal lehetővé téve a hozzáférést.

Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok területének jelentős részén élnek az új módszer adta lehetőséggel, a kitermelt gáz egyharmadát ez adja, és a városi buszokat, erőműveket igyekeznek átállítani, sőt, úgynevezett LNG (Liquefied Natural Gas) terminálokat építenek fel az Atlanti Óceán partján, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél nagyobb piacot fedhessenek le. Tehát látszólag valóban megnyugodhatunk, és jó kezekben van az energiabiztonság.

• Aztán valahol Texasban berobbant a csapvíz.
• Pennsylvaniában vegyszerszagúvá és zavarossá vált a kút vize.
• Valahol Kentuckyban az Acorn Fork folyóban elpusztultak a halak.
• Oklahomában soha nem látott számú és az eddigieknél erősebb földrengések rázták meg a tájat.
• A déli államokban rekord vízhiányok okoztak kihívást a helyi lakóknak.
• A palagáz telepekhez közel egyre többen kezdtek egészségügyi problémákra panaszkodni.
• Néhol a háziállatok pusztultak el, vagy hullott ki a szőrük.

Némelyek a Környezetvédelmi Hivatalt próbálták elérni, szerették volna tudni, mi történik, de azt a tájékoztatást kapták, hogy a csapvíz iható, és eddig nem volt vele semmiféle gond. A gyanakvás azonban felébredt az állampolgárokban, hogy valami nagyon nincs rendben. A panaszok pedig egyre csak szaporodtak, és szaporodtak. Végül az azonos problémákkal küzdő egyének megtalálták egymást, és elhatározták, hogy tesznek valamit saját érdekükben.

Így kezdődött az, amit ma úgy hívnak: Palagáz Forradalom...

Pungesti esete a "Góliáttal" 

2013 végén a Chevron Energetikai Vállalat a romániai Pungestibe ment feltáró kutatásokat végezni a falu szélén található mezőre. Teherautóit több száz környezetvédő, és a falu apraja nagyja fogadta, kezükben papírra rajzolt feliratokkal, melyekkel aggodalmaikat fejezték ki a kitermelést illetően. Arra szólították fel a vállalat embereit, hogy hagyják békén a területet, menjenek el és ne veszélyeztessék az emberek ivóvizét.

A falura kivonult az állam rohamrendőrsége, és megpróbálta felszámolni a tüntetést.

A gépek pedig csak jöttek, a civilek azonban minden erejükkel igyekeztek ezt megakadályozni. Ekkor elszabadultak az indulatok, és a rohamsisakosok szanaszét verték a tüntetőket. Sokan véres fejjel kényszerültek távozni a helyszínről, a videofelvételen öreg falusi bácsi földön fekve sírdogál a tagjait fájlalva, elgyengülve, és az életet jelentő vízért aggódik. Romániában sok helyütt indultak kutatófúrások. Azonban itt voltak a leghírhedtebb összecsapások.

A New York Times cikkében Andrew Higgins idézi Vlasa Mirceát, Pungesti polgármesterét, aki szerint (persze bizonyítékok nélkül) a Gazprom áll a tüntetések mögött. A miniszterelnök, Victor Ponta elmondta, hogy Európában Dávid és Góliát harca valójában nem az elszegényedett földművesek és a korporációk Amerikája közt zajlik. Van góliát, csak éppen ez a Gazprom. Így már rögtön érthetővé is válik az a fajta brutalitás és erőszak, mellyel a youtube-on világszerte (Kivéve Magyarországon) nagy karriert befutott videón találkozhatunk, ahol a rohamrendőrség véresre verte a Chevron tevékenysége ellen tüntető falu parasztjait.

Ponta kormánya amúgy se túl szégyenlős...

Álljon itt egy pár példa ennek alátámasztására:

- 2013-ban az osztrák Schweighofer fafeldolgozó cég kívánta az Ausztriában és Németországban nem engedélyezett, tarvágásos "gazdálkodását" újabb romániai telephelyén, Réty községben beindítani, a tervek pedig szépen haladnak, a újabban arról ír, hogy végső soron a helyi civilek próbálják megakadályozni az üzemet, amely már majdnem meg is épült, és csak arra vár, hogy elkezdhesse áldásos tevékenységét. A megmaradt erdőterületeken amúgy is jelentős fekete tarvágásokról tanúskodnak a műholdfelvételek, annak ellenére, hogy a hivatalos statisztika közel azonos erdőborítottságot jelez, a Greenpeace tanulmánya kicsit másról tanúskodik.
http://think.transindex.ro/?p=3645
http://www.greenpeace.org/romania/global/romania/paduri/despaduririle%20din%20Romania/forestcover%20change%20in%20Romania%202000-2011.pdf

     Főként az idősebb, és ezzel együtt a biodiverzitás szempontjából sokkalta hasznosabb területek fogyatkozása vészjósló keleti szomszédunknál. A kivágott nyersanyagért pedig a legnagyobb piaci résztvevő fogja a legjobb árat adni, hiszen neki lesznek a legalacsonyabbak a költség ráfordításai. Így előbb, vagy utóbb a legerősebb, kiszorítva a versenytársakat, le tudja szorítani a felvásárlói árakat, olcsón hozzájutva az értékes fához. Vegyük észre, hogy ezt a folyamatot segíti a piacok megnyitása.
       Ebben a helyzetben kerül a képbe az újabb üzem, melynek egy másik egysége már bizonyított: "Az osztrák társaság nem hátrál meg attól sem, hogy szükség esetén a feketepiacról vásárolja fel a fát. A hatóságok egyelőre egyetlen ilyen esetet vizsgáltak ki 2007-ben a Holzindustrie üzemében 7000 köbméter jelöletlen, törvénytelenül kivágott fát találtak".
 sepsiszentgyorgy.info 

A verespataki aranybánya története gondolom nem új, ezért azt most a cikk terjedelme miatt nem részletezném, csak említés szintjén vetem fel.
A bányászati törvény-tervezetet, melyet a Ponta kormány szeretett volna elfogadtatni, végül leszavazták, a koalíció is megbomlott az ügy kapcsán. A kifejezetten Verespatakra szabott törvény lehetővé tette volna a közhasznúságra hivatkozva a kisajátításokat, úgy, hogy közben a Roşia Montană Gold Corporation többségi részvényese a versenyszférához tartozik.

A sorba a hidraulikus repesztés döntéshozói üdvözlését már magunk is könnyedén beilleszthetjük.

Visszatérve a New York Times cikkére, az író megemlíti a Litván helyzetet, ahol a palagázt támogató kormányerők a Gazpromot vélik felfedezni ellentüntetések hátterében - persze itt is bizonyítékok nélkül.
Anders Fogh Rasmussen, a Nato főtitkára - úgyszintén bizonyítékok nélkül - orosz hátszelet vélt felfedezni az események mögött, melyek célja az új technológia ellehetetlenítése, fenntartandó Európa energetikai orosz függőségét.
Iulian Iancu a Román Parlament Ipari Bizottságának elnöke a parlamentben kijelentette, a Gazprom 100 millió dollárt költött az anti-fracking csoportok támogatására. Később azt is elmondta, hogy nincsenek bizonyítékai az elmondott vádakra.

Ez a Times cikk már elegendő alapként is szolgált az origo.hu-nak, hogy azt éreztesse, Oroszország az, aki végül is mögötte áll a tüntetéseknek, és akinek nem érdeke a kitermelés Európában.
origo.hu/gazdasag/20141217-a-fracking-dontotte-be-az-olajarakat-es-a-rubelt.html

Én tovább megyek:

A világ egyetlen élő civil lakosának se érdeke hosszú távon a palagáz kitermelés

Amiért Amerikában mégis jelentős sikert könyvelhet el az iparág, az a környezetvédelmi érdekek állami szintű sárba tiprása, melyet azonban Európában (még) nem sikerült meghonosítani. Ha azonban a TTIP, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Egyezmény megvalósulna, Mi is megismerhetnénk az alábbi problémákat, melyeket a környezetükért kicsit is aggódó állampolgárok komolyan vesznek.

Új értelmet kap az álszent 2006-os klímaszlogen: Akadályozd meg!

• Először is a palagáz híd a semmibe: Jelenléte lehetőség az energiavállalatoknak, hogy továbbra is fenntartsák a status quot, visszatartva a civilek energetikai függetlenségét valóban garantálni képes megújuló energiaforrásokat, de legalábbis még több pénzt beszedni tőlük. Mellesleg elérhetetlen messzeségbe kerülnek a klímavédelmi program célkitűzései is. Bizonyítékok a Magyar Természetvédő szövetség jelentésében: http://www.mtvsz.hu/dynamic/energia_klima/mtvsz_palagaz_jelentes_magyar.pdf
       Extrém példa a spanyol kormányzat napenergiát sújtó intézkedései, miközben flörtöl a palagáz gondolatával. (Mariano Rajoy kormánya tervbe vette, de mai napig a megfelelő pillanatra vár, hogy olyan rendeletet hozzon, mely kötelezi a napelemek gazdáit arra, hogy rendszerüket a hálózatra kötve adót fizessenek az “elfogyasztott” napenergia után. Ha a szabályokat betartják, nem fogja megérni a megújuló a fosszilis energiaforrásokhoz képest. Amennyiben nem kötik magukat az országos hálózatra, 60 millió euró büntetést kötelesek kifizetni.)
• A palagáz cégek máig nem hajlandóak elárulni, pontosan mit is tartalmaz a talajba fecskendezett kemikália, annak felfedése továbbra is önkéntes alapon történik. Az USA Környezetvédelmi Ügynökség 2014-ben megtehette volna, hogy felveszi a listájára az olaj-és gáz vállalatokat, de ez nem történt meg, így azok továbbra sem alárendeltek a “Emergency Planning and Community Right-to-Know Act”-nak, azaz a Vészhelyzet Tervezés és Közösségek Joga az Információhoz - törvénynek. 
• A teljes körű titkolózás a TTIP-t övező tárgyalásokat illetően.
• A gondolkodásmód, ahogy Egyesült Királyság kormánya egy olyan törvénytervezetet igyekszik átverni a törvényhozáson, mely megengedné a fracking vállalatoknak, hogy "bármilyen anyagot" elhelyezhessenek és ott is hagyhassanak az emberek otthonai alatt. Így a visszamaradó repesztőfolyadékot is szabadon visszapumpálhatnák a mély talajba, ami persze veszélyezteti a talajvizet.
        Ezzel a csellel ellehetetleníthetnék a magánszemélyeket, hogy környezeti hatásokra hivatkozva tiltsák meg földjükön a kitermelést. A megkérdezettek 99 százaléka nem támogatja az ötletet. Angliában ráadásul fel vannak hatalmazva a befektetők arra, hogy akár közvetlenül a lakóházak mellé is telepítsenek fúrótornyokat.
       Nem kellenek hozzá oroszok, hogy ez ellenszenvet váltson ki az átlagpolgár érzéseiben.
  http://www.theguardian.com/environment/2014/oct/14/uk-to-allow-fracking-companies-to-use-any-substance-under-homes
• A George W. Bush kormányzata által aláírt törvény, mely kivételt tesz a fracking vállalatokkal, és kívül helyezi Őket a Tiszta Víz Törvény kötelezettségei alól. (Tilos szándékosan elszennyezni, elmérgezni a talajt, a levegőt és a vizeket.) Ez később Halliburton kiskapu néven vonult be a történelembe, és Dick Chaney*, alelnök jelentős szerepet töltött be a megszületésében.
       *Egykor a Halliburton, egy olajmezőket kiszolgáló transznacionális vállalat igazgatósági elnöke és vezérigazgatója volt.
  http://en.wikipedia.org/wiki/Exemptions_for_hydraulic_fracturing_under_United_States_federal_law
• 2014 januárjától kezdve robbant a bomba: Pennsylvaniában 243 esetet hoztak nyilvánosságra, ahol bizonyítottan elmérgeződött a víz, viszont addig nem voltak hajlandóak felfedni ezt, amíg néhány hírszolgáltató perre nem ment a hatóságokkal az Információszabadsági Törvény nevében. Végül elismerték azt, hogy panaszok százai érkeztek hozzájuk, azonban erről nem tájékoztatták a lakosságot.
   Pennsylvania csak csepp a tengerben: Új Mexikóban 421 alkalommal történt hasonló eset és Nyugat-Virginiában is számos alkalommal igazolódtak a lakossági aggodalmak.
  Számos fúrótorony közeli háztartásban a fúrt kutak vize belobban, a vízzárórétegbe beszivárgott metánnak köszönhetően. Jellemző, hogy ilyen jelenségről soha nem esett szó a palagáz forradalom előtt az interneten,Pennsylvaniai vizsgálatok szerint számos fúrótornyokhoz közel bizonyítottan 6-szoros a víz metántartalma, akadtak azonban olyan orgánumok, amelyek ezt a jelenséget hoaxnak, természetes eredetűnek igyekeztek beállítani, elhallgatva a fenti körülményeket.
  A többi érintett államból is beszédes videókat találhatunk a videomegosztókon.
  http://thinkprogress.org/climate/2014/08/29/3477184/pennsylvania-fracking-water-contamination/
• A részvényesek és média nevezetű palagázipari üzletemberek összejövetelén készült hangfelvétel bizonyítja, hogy Pennsylvania területén tapasztalt veterán lélektani hadviselőket alkalmaztak (psyops) az elégedetlenkedő lakosok "lázadásának" kezelésére. Az eseményen a CNBC riportere bekapcsolva felejtette a hangfelvevőjét. Kíváncsi vagyok, mit szól ehhez Viktor Ponta?
  http://www.cnbc.com/id/45208498
• Újabb bizonyítékként az Exxon 2014. December 23-án elnyerte méltó büntetését, amiért "építési hibákból” adódóan elszennyezte Nyugat -Virginia vizeit. Ezzel az EPA-nak (Environmental Protection Agency) sikerült megkerülni a Halliburton kiskaput. Persze a 2,3 millió dollár egy ilyen cégnek a mellényzsebéből is kihúzható, viszont rossz hír azoknak az ipari lobbistáknak, akik váltig állítják, hogy Ők nem veszélyeztetik a környezetet.
  http://www.commondreams.org/news/2014/12/23/skirting-halliburton-loophole-epa-slams-exxon-fracking-fine
• Kerestem, de sajnos nem találtam a New York Timesban cikket, ami bemutatná az amúgy is folyamatos vízhiánnyal küzdő Kalifornia államban történt szomorú "balesetet", mely során mintegy 3 millió gallon* repesztésre használt visszamaradt toxikus folyadékot fecskendeztek vissza illegálisan a talajba, épp az állam egyik legnagyobb, Közép-kaliforniai vízzáró rétege alá.
   Miután az esetre fény derült, az EPA (Environmental Protection Agency) kivizsgáltatta az esetet, és 11 fracking területből 9 egyenesen a vízzárórétegekbe pumpálta a mérgező folyadékot, elszennyezve ezzel az ott lakó kaliforniaiak ivóvizét örökre. 
      *Ez New York város három napi teljes vízellátásának megfelelő mennyiség.
     Természetesen a vizsgálati eredmények lesújtóak: Minden érintett víznyerőhely arzént, arzénszármazékokat, talliumot, azaz rákkeltő, idegrendszer-károsító, és patkányölő anyagokat tartalmaz. Ezért az nem használható többé emberi fogyasztásra, mezőgazdaságra.
       A Central Walley, Central Coast, és Sacramento Walley egyébként méltán híres borvidékek, egyként utasítják el a környezetrombolást.
       A képen az ún, brine visszafecskendezésére használt kilenc kút egyike látható Bakersfield közelében.
  http://www.politicususa.com/2014/10/11/report-confirms-fracking-poisoning-californias-dwindling-aquifers.html
• Külön veszem, mert külön említést érdemel az a hatalmas vízmennyiség, melyet egy-egy palagáz kút működtetése igényel. 150000 gallon vizet használnak naponta minden egyes kút működtetéséhez, miközben - többek között - Kaliforniát sosem látott szárazság sújtja.
  Ez már nem fog megtisztulni, örökre szennyezetten marad a föld alatt. (Jobb esetben...)
• A kitermelés következtében kipattanó földrengésekre már tudományos bizonyíték van:
  Oklahoma állam területén a fracking megkezdése óta eltelt 4 év alatt 12 ezer rengést, az azt megelőző negyven évben 1800-at regisztráltak. Ez ijesztő.
       Észak-Amerika növekvő számú földrengéseiről is nagyban tehet a technológia. Míg a hidraulikus repesztés elterjedése előtt aránylag állandó volt a szeizmikus aktivitás évről-évre, addig újabban láthatóan elszabadult ez a szám.
       Oklahomában 1970-től '79-ig kevesebb, mint 200, 1980 és '89 között 530, '90 és '99 között 789, a következő évtizedben 359 földrengés volt, majd a 2010-es évben egyedül 1062, ekkor kezdődött a palagáz kitermelés. 2011-től rendre 1544, 1029, 2851 és 5324, utóbbi szám még növekszik.
  http://www.usgs.gov/blogs/features/usgs_top_story/man-made-earthquakes/
• A palagáz forradalom által egyik leginkább érintett Pennsylvania állama Környezeti Hatás Díjat vetett ki a területén működő cégek tevékenységére. Ez a 2012-es 13. rendelkezés. Ez az alap azt a célt szolgálja, hogy az esetlegesen fellépő negatív környezeti hatások kezelését fedezze. Persze felvetődik a kérdés, hogy mit kezdenek a pénzzel, ha nincs többé tiszta ivóvíz.
• 2014 októberében a pennsylvaniai doktorok, egészségügyi döntéshozók és nővérek éltek panasszal az állam felé, hogy vizsgálják ki az Egészségügyi Hivatal nekik címzett kérését, hogy ne beszélhessenek a hozzájuk forduló helyi lakosoknak egészségügyi problémáik okairól, amennyiben azok a hidraulikus repesztéssel hozhatók összefüggésbe.
• 2014 Április végén egy texasi család 3 millió dolláros pert nyert az Aruba Petroleum oil and gas production company ellen. Az azelőtt egészséges borjat ellő tehenük törpe utódot nemzett. A család gyermekének orrvérzései és furcsa perifériás látászavarai voltak, az anyának kiütések és légúti problémák, hányinger és koordinációs zavarok, vakító fejfájás, szédülés, nyirokcsomók duzzanata, botladozás, a Bell-féle arcbénulás tünetei léptek fel.
  A cég még csak nem is válaszolt a megkeresésekre, így a bíróságon született végül komoly precedens értékű döntés.
  A família otthona körül mintegy hatvan palagáz kút üzemel, a legközelebbi majd’ kétszázötven méterre helyezkedik el tőlük.
• Ellsworth 2013-ban publikált eredményeinek nagyon fontos tanulsága, hogy a repesztőkutak után visszamaradt mélybe vezető csövek hiába vannak leszigetelve és cementtel megerősítve, azok nem képesek ellenállni egy földrengés okozta talajelmozdulás hatásainak, így elkezdhetnek szivárogni.
       Mindez annak fényében, hogy egyrészt máig nem tudhatjuk, hogy pontosan mi is zajlik ott a föld mélyében, ahová a visszamaradt folyadékot pumpálják, másrészt hogy a fracking önmagában is bizonyítottan megsokszorozza a rengések számát, igen vészjósló azokra a közösségekre nézve, akik érintettek a kitermelésben. A tanulmányban közölt táblázatból jól látszik, ha több a befecskendezett anyag, akkor nagyobb a lehetséges földrengések magnitúdója is.
       Rövidlátó ez a hozzáállás egyébként is: A Földön folyamatos a lemeztektonikai mozgás: Csak idő kérdése, hogy mikor, és hol törnek el ezek a csövek.
  http://www.frackingearthquakes.com/
• 2014. Június 28-án Ohioban (a repesztőfolyadék bizonyos összetevőinek beszállítója), a Halliburtonnél történt hatalmas robbanássorozat következtében a repesztőterületen parkoló számos tartálykocsi robbant fel, elszennyezve az Ohio mellékfolyóját. Az Ohio számtalan helyi lakos ivóvízforrása volt, a baleset után mintegy 70000 hal pusztult el. Az EPA nem tájékoztatta egy hétig a helyi lakosokat a víz veszélyességéről, mert "nem ismerték a folyóba ömlött anyag összetételét"*.
       *Mint arra még az esetet évekkel megelőzően fény derült, a palagáz kitermelő vállalatokat számos államban egyáltalán nem, vagy csak részben kötelezi törvény a tevékenységük során használt vegyszereik összetételének feltárására. Az akkori vizsgálat (NRDC analízis) megkondította a vészharangot, mégsem történt semmi a balesetet megelőzően a hiányos szabályozás megváltoztatásáért.
• A nagyvállalatok befolyásolják a közvéleményt: Santa Barbara, Kalifornia városa egyik napról a másikra az üzlet és a nagypolitika harapófogójában találta magát, mikor a helyi lakosok úgy döntöttek, népszavazással döntik el, hogy városukban ne lehessen többé hidraulkus repesztéssel palagázt bányászni. A Kaliforniaiak az energiafüggetlenségért, amely egy pro-fracking csoport, 7,7 millió dollárt kapott a kampányára az energiaipartól*. Ennek ellenére a kaliforniaiak megszavazták a tiltást.
       *A Chevron volt a fő adakozó, 2,6 millióval, az Occidental petroleum és Aera Energy 2 milliót, az Exxon 300000 dollárt dobott össze. (Victor Ponta is remélem, olvassa.) A másik oldalon a környezetért aggódó embereket találjuk. Nekik összesen 284000 dollárt sikerült összegyűjteni a kampányuk finanszírozására, mindezt kisebb adományokból összegereblyézve.
• Gag Order (titoktartási kötelezettség, egy életen át) annak a pennsylvaniai családnak, beleértve kiskorú gyermeküket, akiket el kellett költöztetni otthonukból, mert elszennyeződött a vizük. A 750000 dolláros megállapodás keretein belül az új otthon fejében élethosszig tartó hallgatási kötelezettséget kellett kötniük a Range Resources-szal.
  http://ecowatch.com/2013/08/16/colbert-fracking-gag-order-children/
• A repesztőanyaghoz használt frac sand (crystalline silica) bányászata Iowa, Minnesota, és Wisconsin államban külön említést érdemel: Az érintett területeken élő lakosok számos esetben szilikózis tüneteivel kerülnek orvoshoz. Eddigi békés otthonuk, mely egykor zöldellő rétekkel volt tarkított, most egy bányászati területté vált, ahol az addig természetes víztisztítóként szolgáló hegyeket "tövestül" szállítják el.
       Majd visszaállítják a talajt, ami viszont már csak kinézetre az, aminek látszik mert mezőgazdaságra (és természetes víztisztítónak) már nem alkalmas.
• Ingatlan árak és lakókörnyezet: Az ingatlanárak a szennyezett talajvíz, a folyamatos stresszhatás, az elrongálódó utak és az egészségügyi hatások miatt a töredékükre zuhannak. Az otthon látványa többé nem nyújt megnyugvást a mindennapok rohanása után, hanem újra és újra egy rövidlátó társadalom képét láthatjuk benne.

Eltérő érdekek

A Schevronnak és Góliát-testvéreinek persze hatalmas pénzt hoz az, ami a civileknek szenvedést és kockázatot. Európában az MTVSZ jelentése szerint jelentős lelőhelyeket fedeztek fel, többek között Franciaországban, Németországban, Romániában, Angliában és Lengyelországban is, átrajzolva ezzel a világ energiatérképét.  Magyarország alatt igen mélyen, de szintén találhatóak nagyobb készletek.  Ezeknek a területeknek a bányászati jogait szeretnék most megjátszani a legtőkeerősebb energetikai vállalatok a világ minden részéről. A Franciáknál a szokásos azonnali és brutális erejű civil nyomásnak köszönhetően alig hogy megpendítette egy-kétpolitikus, szinte azonnal be is tiltották a technológiát*.
     *Ez természetesen nem ok a francia Totalnak, hogy az Egyesült Királyság területén ne próbálja meg a helyi kormányerők teljes támogatása mellett keresztülvinni a lehetetlent, a civilek teljes tiltakozása ellenére.
 Az amerikai piacon a palagázban érdekelt cégek 2014-ben eddig összesen legalább 102 millió dollárt költöttek* lobbitevékenységekre. És gyaníthatóan nem a megújuló energiaforrásokat támogató döntésekért.
Ha már ez szóba került, engedje meg a kedves olvasó, hogy egy picit elfilozofáljak, hogy ha az energialobbi ilyen jól el tud adni egy ilyen környezetre és társadalomra egyaránt káros tevékenységet, akkor az üzleti szektor hogy befolyásolhatja a világ közvéleményét?
Milyen durván képesek befolyásolni a világ politikáját abban, hogy mindig a tőkének megfelelő döntések születhessenek, és milyen durván befolyásolhatják az oktatást, és az életünk minden rétegét azért, hogy a többség valahogy mégis kordában legyen tartva ideológiával, erővel, bármivel.
Ez a palagáz remek mércéül szolgál mindezt megbecsülni.
*    Mondhatni: most rakják meg a téteket a világ legnagyobb energiabuborékjának rulettasztalánál, és aki itt veszít, az kiesett. A lehetséges nyereség behozhatatlan versenyelőnyhöz juttathatja a versenytársakat. Ráadásul a teljes fosszilis energiaipar, annak befolyásával és hatalmával együtt addig létezhet csupán, amíg van mit eladni. A nevezés tehát kötelező.

* https://www.opensecrets.org/lobby/indusclient.php?id=E01&year=2014

Az orosz Gazprom vállalat sem különbözik a világon található többi "társától", Ők is kísérleteznek a palagáz kitermeléssel kisebb, nagyobb sikerrel, Ponta Góliátjai mindenütt. Sőt, a probléma kapcsán gyakorlatilag a nemzetállamok korporációk feletti ellenőrző hatalmát látjuk nemzetközi kereskedelmi egyezmények formájában megszűnni, átadva ezzel a teljes hatalmat a világ nagyvállalatainak.
A palagáz ellen túl nagy a tiltakozás, így most egy sokkal erősebb, és országok feletti megállapodást készülnek tető alá hozni, amely alapjaiban fogja aláásni Európában a vállalatok feletti kontrollt, a környezetvédelmet, és a – már eddig is eléggé illúziószagú népakaratot.
 Aki most azt gondolná, hogy ez hülyeség, és összeesküvés, az gondolkodjon el, hogy mekkora erőfeszítésbe telik egy parlamenti választásokon civil mozgalomnak elérni egyáltalán az egy százalék szavazatot. Az, hogy a tömegmédiába bekerüljön egy párt, hatalmas pénzekbe kerül. Amikor a választási kampányban tele vannak szórva az utcák plakátokkal, a televízió ontja a lehetséges győztesekről szóló híreket, amikor hetente látjuk a legfrissebb felmérést arról, hogy melyik pártot szeretjük, mind mind a tömegmanipuláció eszköze, amit a társadalom legfelső egy százaléka pénzel. Országos szervezés, pénz az emberekre, a kampányra, a véleményformálókra. A civileknél a társadalom vagyonának elenyésző százaléka van, míg a felső egy százalék kezében a 48%.
 Ugyan, ne legyünk már naivak! Európában és Amerikában is mindenütt ugyanígy van ez. Amikor kint voltam az USA-ban, a választási kampányban kezdettől fogva a két legnagyobb párt két jelöltjét mutogatták a tv-ben, mintha bármiről is dönthetnénk! Erről az oldalról persze evidensnek tűnhet, hogy ez így van. Csak hogy ez az evidencia akkor is igaz, amikor a tőke ereje formálisan is megszabadul a saját államainak bohóckodásától, a látszatdemokráciától. Megtehetik, hogy „saját választóik” nyilvánosságát kikerülve tárgyaljanak a minket érintő kérdésekről, és nincs felettes hatalom, civil kontoll, ami ezért megbüntetné Őket.
Nézzünk körül!

• Lengyelország: Donald Tusk és kormánya, aki regnálása első pilanataiban meg”reformálja ” a munka törvénykönyvét, és minden eszközzel támogatja a palagázt. Az, akit leszavaztak előtte, ugyanez volt pepitában.
• Magyarország? Nem kell bemutatnom.
• Ausztria: Már a kormányalapítás másnapján(!) tüntetnek a kormány ellen a szakszervezetek.
• Spanyolország: Mariano Rajoy és néppártja, aki Közbiztonsági törvény címén vékony jégre helyezi a véleménynyilvánítás jogát.
• USA: Obama vagy McCain. Egy érme két oldala. Azt se tudtam meg fél év alatt, indult-e egyáltalán rajtuk kívül másik jelölt?!
• UK: Palagáz mellett teljes mellszélességgel.
• Franciaország: Le a kalappal a civil szféra előtt, de a parlamentben ott is csak a pénz mozgatja a szálakat, épp ezért tüntetnek a civilek ellenük.
• Olaszország: Megszorítások, munkajogok sárba tiprása, megszorítás-ellenes tüntetések mindenhol.
  Románia: Viktor Ponta.
• Németország: Zöld út a palagáznak.
• És ezek alkotják az EU parlamentet...
  

... a saját országukban mind az elit érdekeit juttatja érvényre. Az elit pedig egyenlő az uralkodó osztállyal, a tőkésekkel, vállalkozókkal, transznacionális vállalatokkal. Összenő, ami összetartozik. És amúgy is sokba kerül négy évenként ez a bohóckodás! Jöjjön valami, ami súlytalanná teszi azt, amit eddig is az elit tartott az ellenőrzése alatt!

TTIP, a titokban tárgyalt trójai faló

A jelenleg az EU és USA között folyó TTIP és ISDS (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség; Befektető-Állam Vitarendezési Mechanizmus) tárgyalások célja egy olyan nemzetközi szabad kereskedelmi egyezmény létrehozása az érdekelt felek között, amely úgy működhetne, mint az USA és Kanada közt 1994-ben megköttetett NAFTA szabad kereskedelmi egyezmény. Ez Észak-Amerikában gyakorlatilag szabad kezet adott a transznacionális vállalatoknak. Amennyiben valamely cég a résztvevő országok egyikében például környezetvédelmi megfontolások miatt kényszerül tevékenysége felhagyására, a NAFTA 11-es bekezdése alapján dollármilliókra perelheti az érintett államot.

Így történt az Kalifornia esetében az ezredforduló környékén:

Az üzemanyagokba légszennyezettség-javító céllal belekevert MTBE nem bomlott le a természetben, bekerült a csatornákon át a talajvízbe, folyóvizekbe, veszélyeztette a helyi ivóvízforrásokat és nem javította a levegőminőséget, ezért betiltották azt. (University California - Davis egyetem jelentése) Erre a vegyszert előállító Methanex's a WTO és NAFTA "igazságos és méltányos bánásmód" szabályai alapján 970 millió dollárra perelte be Kaliforniát.

http://www.thirdworldtraveler.com/NAFTA_FTAA/NAFTA_FTAA_InvestorsRights.html

A TTIP, ISDS-sel egy, a fentieket lehetővé tevő megállapodás körvonalazódik most, persze a lehető legnagyobb titkolózás mellett, (hogy miért nevezem ilyennek, azt alább részletesen kifejtem) amely ha életbe lépne, igencsak megkötné a benne foglalt tagállamok kezét mind a környezetvédelem, mind pedig a piaci szereplők szabályozása terén.
 Képzeljük csak el, hogy a Lengyel államnak például a fenti összeget kéne a CHEVRON felé kártérítésként kifizetni hasonló szituációban, amiért az moratóriumot hirdet az országban folyó palagáz műveletekre.

Álljon itt Edward B. Scott, Chevron alelnök levele, bizonyítandó a fenti állítást, miszerint Nekik pontosan ez is a céljuk
http://frackingfreeireland.org/wp-content/uploads/2011/09/chevron.jpg

Ebben a levélben a Chevron szó szerint azokat az " igazságos és méltányos bánásmód" szabályokat kívánja belefoglalni a tervezett szabad kereskedelmi egyezménybe, (TTIP illetve ISDS), ami alapján Kaliforniát perelte a METHANEX'S másfél évtizede.

Azt szeretné, hogy a egyezmény kötelezze, hogy tagállamai tartózkodjanak a szabályszerű befektetés-alapú várakozások "aláásásától".

 Ezen kívül a Chevron kérelme szerint az egyezmény a résztvevő feleket kötelezné a befektetések teljes körű biztonságának és védelmének szavatolására, tekintettel a befektetőkre, az alkalmazottakra, és a gazdaországban alkalmazott vállalati tulajdonra. Erre adott remek ízelítőt a Pungestiben alkalmazott rohamrendőrség.

Európában a Chevron szeretné, ha az olyan nagyszabású, tőkeigényes, és hosszú távú projektek, mint a fejlődő palagáz, a "lehető legerősebb védelmet" élveznék a kormányzati intézkedések szintjén, az "adódó kockázatok csökkentésére". Ergo sakkban tarthatóságot kérnek, választott bíróságokkal. A kormányzatok anyagi felelősségét akarják a vállalatokkal szemben. 

Jobbra a dokumentum egyik oldala:

Nézzünk gyakorlati példákat a fentiekre, a Chevron fő profiljainak egyikéből, a Hidraulikus repesztés világából: A Lone Pipe Resources vállalat az Észak-amerikai Szabad kereskedelmi egyezményre hivatkozva 250 millió dolláros kompenzációt követel Kanadától, azért, mert Quebec moratóriumot hirdetett a hidraulikus repesztésre, annak környezeti veszélyeire való tekintettel.

A cég jelenleg egy vitatott pert folytat Ecuadorral: Kezdeményezték egy választott bíróság felállítását, és az ecuadori ítélet felülvizsgálatát, amely 18 milliárd dollár befizetésére kötelezi a vállalatot, hogy megtisztíthassák az Amazóniai Esőerdőt az olajkitermelés okozta szennyezéstől. Az ügyet élesen bírálták, amiért az "példátlan visszaélés" a beruházási választott bírósággal, hogy a károkozók elkerüljék az igazságszolgáltatást. Nem csoda, hogy a energiaóriás teljes hozzájárulását adta az amerikai kormány befektetések védelméről szóló TTIP konzultációihoz, "az egyik legfontosabb kérdésünk, globálisan", ahogy fogalmazott.
https://www.opendemocracy.net/ournhs/corporate-europe-observatory-transnational-institute/transatlantic-corporate-bill-of-rights

Az egyezmény alapján Romániát perelhetnék mindhárom fentebb említett tevékenység akadályozása címén, ezek:

• Fakitermelés,
• Aranybánya-ügy, és
• Palagáz ügye.

De Románia csak egy példa,
vonatkozik ez minden érintett
államra, és nem csak a fenti esetekben:.

• GMO szabályozások 
• Élelmiszerügyi szabályozások
• Növekedésihormon
• Egészségügyi határértékek

is tárgyai lehetnek a pereknek.

http://mtvsz.blog.hu/2014/07/03/a_jovo_kiarusitasa_az_eu-usa_szabad_kereskedelmi_targyalasok_veszelyei

Az egészségügyi és környezeti hatások iránt érzett aggodalom okán számos EU. tag kormány úgy döntött, hogy visszafogja a palagáz ("fracking") kitermelés engedélyezését. A TTIP tervezett befektetés-védelmi fejezetében felhatalmazná az olyan energetikai cégeket, mint amilyen példánk, a Chevron is, hogy jogi úton megtámadhassák a kormányzatok által életbe léptetett elővigyázatossági intézkedéseket, mert az arra kötelezné a kormányokat, hogy tartózkodjanak a szabályszerű befektetés-alapú várakozások "aláásásától".

A puszta veszélye egy több millió eurós kártérítési pernek az állam és a beruházók között (ISDS!) elegendő elijeszteni a kormányokat egy szigorú szabályozás életbeléptetésétől, és gyengíteni vagy megakadályozni a fracking tilalmát.

A Chevron szavai szerint: "A hozzáférés a választott bírósági eszközökhöz növeli annak valószínűségét, hogy a befektetők és a fogadó országok képesek lesznek megoldani a nézeteltéréseket, és a tárgyalásokat sikeres és igazságos módon lebonyolítani."

Mindezt Kanada a saját bőrén tapasztalhatta:

"Saját szememmel láttam azt a New York-i és a Wahington DC-i ügyvédi irodákból a kanadai kormányhoz címzett levél-áradatot, amellyel gyakorlatilag minden új környezetvédelmi rendeletet és kezdeményezést megcéloztak, így legtöbbjük soha nem látta végül meg a napvilágot." - korábbi kanadai kormánytag, 5 évvel a NAFTA rendelkezéseinek hatályba lépése után.

TTIP - Európa: Mi lehet a vége?

Mi a tétje a mostanában folyó szabad kereskedelmi egyezményeknek? A föld erőforrásainak ésszerű felhasználására tett országos és országok közötti kísérletek letörése, az azok fölötti totális vállalati kontroll, eltörölve a sok esetben már eddig is formális állami, vagy államszövetségi kontrollt, mindezt a perelhetőség rémével elérve a transznacionális vállalatok részéről.

Az alábbiak pedig az Én magánvéleményemet tükrözik.
     Persze egy valamivel nem számolnak ezek az egyezmények, ez pedig a társadalmi béke átfordulásának kockázata egy konstans államok ellenes felkelésbe. Ez pedig megszülhet egy, az államok feletti centralizált erőt, amely képes leverni akár országos méretű forradalmakat is, ha kell, és ezt már csak Én teszem hozzá, hiszen ennek szükségessége bizonyára fel fog vetődni, ha a tervezett szabályozások éreztetik hatásukat, és a nyilvánvaló környezetrombolás hatására egy-egy érintett területen a helyi lakosok és a pereskedéssel fenyegetett, ezért kényszerpályán mozgó államalakulatok rendfenntartó szervei között elszabadulnak az indulatok. Jelenleg egy olyan fejlettségi szinten van az emberiség gazdasági elitje, hogy pár év, és képes lehet kiváltani a legtöbb, ma még ember által végzett munkát.
https://www.youtube.com/watch?v=7Pq-S557XQU - Nagyon komoly videó erről a jelenségről, aki látja, megérti, miről beszélek.
Vonatkozik ez a hadseregekre is. Az USA ebben is az élen jár, de más országok is szert tettek a modern technológiára. A legfélelmetesebb jövőképet Pakisztán esete adja, ahol a “lázadó” népeket repülő harci drónokkal tartják rettegésben. A rendőrség munkájának kiváltása hasonló dróntechnológiával szintén a “Miért ne?”-kategóriába lesz sorolható egyszer, szerintem. Ilyen világban nincsen helye a bárányok lázongásának. Ha ez ma még nem is lehetséges, az egész biztos, hogy hatalmas pénzeket ölnek bele fejlesztőcégek épp az emberi munkaerő kiváltásába,
    Egyrészt sok ember fog szükségtelenné válni, és a kérdés, hogy meglesz-e az eszközük, hogy kordában tartsák az egyre növekvő elégedetlenkedő embertömeget?

Civilek a környezetért, és a rend őrei

A Devon energetikai vállalat ellen tüntető két előállított környezetvédő aktivistának az esete igen tanulságos, akiket "terrorista hoax" terjesztésének vádjával "terroristaként" állítanak be, és ezért 10 év börtönbüntetéssel nézhetnek szembe.

2013. December 13-án figyelemfelkeltés céljából felmásztak a Devon Toronyba, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet az Oklahoma állam területén felelőtlenül, és veszélyes módszerekkel folytatott, egészségre ártalmas gáz-és olaj kitermelés veszélyeire. (Oklahomában ötvenszeresére nőtt a földrengések száma a hidraulikus repesztés alkalmazása óta) A vád: birtokháborítás, rendbontás, és terrorista hoax terjesztése.

Az oklahomai eset jól példázza a veszélyt, melyet a - leírni is alig merem ezt a szót - terrorizmus szó megbélyegző ereje rejt magában, ti. aki felemeli a szavát, és a parlamentáris demokrácia világában a környezetvédelmi kérdéseket semmibe vevő politikusok felé egyetlen maradék eszközével, az utcai tüntetésekkel hangot ad a véleményének, az terrorcselekménnyel gyanúsítható. Ha pedig azzal gyanúsítható, akkor nyugodtan lesújthatnak rájuk a törvény erejével, demonizálhatják az akciókat, és ellehetetleníthetik az ellenállást a környezetromboló vállalatok ellen.

A két aktivista elleni vádak részei egy jóval széleskörűbb kampánynak, melynek célja kriminalizálni a nézeteltéréseket: a Trans Canada vállalat, 2013 áprilisában találkozót tartott a helyi végrehajtó szervekkel, többek közt az Oklahoma Fusion Centerrel, és arra bátorította Őket, hogy terrorista vádakkal éljenek a békés tiltakozókkal szemben. Bővebben itt:
http://www.greenisthenewred.com/blog/transcanada-police-presentation-on-protests/7094/
http://gptarsandsresistance.org/release-anti-fracking-activists-arrested-on-terrorism-hoax-charges-release-statements/ 

Egy kis kitérő, hogy lássuk a nagyobb képet.

A fenti eset a Spanyol, és a Japán döntéshozók szigorát juttatja eszembe, akik a megszorítások kapcsán tüntető tömegek elnémítására tettetek kísérletet 2013 végén, és tesznek most, 2014-ben is.

A japánoknál a tüntetések résztvevőit terrorcselekmény elkövetőinek bélyegezte a Liberál Demokrata Párt titkára, mert "beleordítják" véleményüket a békés állampolgárok arcába.

A spanyoloknál az országszerte zajló és évek óta tartó kormányellenes demonstrációkat egy bizonyos Közbiztonsági törvény életre hívásával igyekeznek ellehetetleníteni:

30 ezer euró büntetés a rendőrök fotózásáért, ha az a kormány szerint veszélyezteti a rendőrök munkavégzését, 600 ezer euró büntetés (egy ház ára Spanyolországban) azoknak, akik a parlamenten kívül vesznek részt tüntetéseken, és a kormány úgy ítéli meg, hogy azok megzavarják a békét. Sértő jeleket, és maszkkal eltakart arcokat 30000 euróval honorálnak. (Tehát óvatosan a tüntetésen, nehogy valamely cselekedetünket erőszakosnak, vagy valamely táblánkat sértőnek találják.) A kilakoltatás ellen fellépő állampolgároknak 30 ezer euró büntetést ír elő a törvénytervezet.
A törvény ellen beragasztott szájjal tüntetnek az állampolgárok.
http://webcache.googleusercontent.com/search?client=opera&q=cache:Cm9zujf-YMoJ:https://libertyblitzkrieg.com/2013/12/02/war-on-democracy-spain-and-japan-move-to-criminalize-protests/%2Bjapan+act+of+terror+austerity+protest&oe=utf-8&channel=suggest&gws_rd=ssl&hl=hu&&ct=clnk

http://www.thejournal.ie/anti-protest-laws-spain-1847309-Dec2014/

A világon mindenütt erősödik a tőke érdekérvényesítő képessége, és ennek a környezetvédelmi aspektusa jobban szembeötlő, mint mondjuk a gazdasági: a gazdaságot meghatározó döntések következményeit jobban meg lehet magyarázni, mint a környezetvédelmet érintőeket, azoknak sokkal egyértelműbben látszanak számunkra a következményei, hisz az élővilág pusztulását saját "természetünknek" köszönhetően könnyebben felismerjük, mint ökonómiai környezetünkét, amelyet sokszor nem is nagyon értünk, és nem látunk át benne összefüggéseket. Természeti teremtmények maradtunk, millió éves beidegződésekkel, és nem tudjuk átlátni azt a rendszert, ami pár száz év elsajátított társadalmi munkájának felépítménye, talán nem is ránk tartozik. Struccként végezzük napi teendőinket, és reméljük, hogy holnap is ugyanott kezdhetjük, ahol előző nap abbahagytuk.

Szóval akkor hogy állunk?

Továbbra is folyhatnak hidraulikus repesztések az USÁ-ban, Ez pedig bizonyítvány az olajvállalatokról, bizonyítvány az Észak-amerikai államokról, és annak Kongresszusáról és bizonyítvány az egész "free enterprise", "free trade" demokráciáról.

És hogy mindezen, a frackinget körülvevő, egész az állami szabályozás legfelső szintjeiig nyúló sumákolás ellenére bárki is elvárná a civilektől, hogy megbízzanak a saját döntéshozóik hitelességében, hivatalaik megbízhatóságában, és a technológiát alkalmazó vállalatok szavahihetőségében, az egyenesen felháborító.

És ami még rosszabb: A nyakunkon egy olyan megállapodás réme, mely trójai falóként a lehető legsunyibb módon kíséreli meg:

a vállalatok akaratát új "alkotmányba" foglalni.
 (Mert csak velük tárgyalnak.)
De van egy olyan érzésem, hogy ez az EU döntéshozóinak is meg fogja érni.
 (Mert különben bele se kezdtek volna.)
Persze Nekünk nem lesz benne örömünk.
 (Mert akkor nem titkolóznának.)
És elveti a demokrácia látszatát is.
 (Mert már nincs rá szükség.)

Annyit viszont már tudunk, hogy ezek a vállalatok pontosan mit is várnak a szabad kereskedelmi egyezménytől, és tudjuk, hogy az ugyanilyen céllal tető alá hozott NAFTA mit eredményezett a hosszútávú környezeti érdekek védelmét illetően.

Természetesen szót kell ejteni az eddigi pozitív fejleményekről is:

A széles körű tiltakozások eredményeképpen:

• New York államban betiltották a technológiát.
• California bizonyos városaiban szintén sikerült megtiltani a repesztést.
• Texas és Ohio bizonyos városaiban leszavazták a palagázt.
• Colorado Boulder Couty szintén a szerencsés városok egyike lett.
• Los Angeles ma már moratórium alatt van.
• A Pennsylvaniai Delaware folyó vízgyűjtője moratóriumi védelem alatt áll.
• Washington DC megtiltotta a kitermelést a George Washington Nemzeti Erdőben.
• Dallas Megtiltotta a repesztést.
• Hawaiion 3 percbe telt megszavazni a tiltást, Obama saját szülőföldje, azért azt mégsem kéne tönkretenni...
• Mora város Új Mexikó elsőként tiltotta meg a repesztést.

Magyarország és a TTIP: Befelé NEM! (Kifelé igen...)

Hogy ne legyenek illúzióink a magyar helyzetet illetően, cikkem végén szeretném felhívni az olvasók figyelmét a magyar kormányzatban tapasztalható kettős beszédre, és annak veszélyeire.

Miközben a kormányközeli sajtóban (közmédia, stb...) azt láthatjuk, hogy Orbán Viktor szabadságharcot folytat az ország szuverenitásáért, Szíjjártó Péter első amerikai útján biztosítja tárgyalópartnereit, hogy Magyarország elkötelezett a TTIP mellett.

Egy olyan, a szuverenitást teljes mértékig elsöprő szabad kereskedelmi egyezmény mellett foglalt tehát állást a külügyminiszter, mely szolgai pozícióba helyezné Magyarországot, és az EU-parlamentet, annak összes tagállamával együtt, kiszolgáltatva az államokat a monopoltőke akaratának.

Orbán Viktor persze itthon az interjújában kifejti:

" Valójában arról van szó, hogy az Egyesült Államoknak új keletű érdekei lettek ebben a térségben, befolyást akar szerezni, és ehhez használja fedőtörténetként a korrupciót… …Ez egy tipikus titkosszolgálati befolyásszerző akció kísérőjelensége - jelentette ki.
 Szerinte "új korszakba léptünk", az Egyesült Államok "nem egyszerűen beleavatkozik, hanem aktív és cselekvő részese" a közép-európai országok belpolitikai életének. A kormányfő ennek okát az orosz-ukrán konfliktusban, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok között zajló szabad kereskedelmi tárgyalásokban látja. Két ügyet, az energia- és a kereskedelempolitika ügyét jelölte meg, mint ahol markánsan megmutatkoznak amerikai érdekek. Úgy látja: "bennünket bele akarnak rángatni egy olyan konfliktusba, amelyből mi csak rosszul jöhetünk ki".

http://hvg.hu/itthon/20141223_Orban_Mindenki_tudja_hogy_az_amerikai_kor/

Nos, a sorok között olvasva azt tudom mondani, hogy tehát Orbán Viktor pontosan tudja, mi a tétje a TTIP tárgyalásoknak, sőt, az interjúban a szokásos kettős beszéd-szabály ("Viktor-szabály") szerint még érezteti is, hogy Ő lerántja a leplet az Amerikai Állam mesterkedéseiről. Lehet benne valami, hogy az EU jobb, ha összeveszik a legnagyobb energiaszolgáltatójával, rákényszerülve ezzel a palagáz beruházásokra.
Update:
http://www.ma.hu/uzlet/232925/Amerikai_palagazzal_iktatjak_ki_a_Deli_Aramlatbuktat
De ne érezze magát biztonságban senki, ha Rám hallgat, mert amint Szíjjártó mondta:

"A gazdasági együttműködés ügyében elmondtam, hogy elkötelezettek vagyunk a TTIP (az Európai Unió és az Egyesült Államok között kötendő Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházás Partnerség) iránt. A mi számításaink szerint ha egy kellően ambiciózus TTIP - megállapodás jön létre, akkor az 15-20 százalékkal tudná növelni a magyar exportot, 20-30 ezer új munkahelyet jelentene Magyarországon és a GDP-nket éves szinten 0,2-0,3 százalékkal meg tudná növelni".

"Az energiabiztonság tekintetében megállapodtunk abban, hogy az észak-dél irányú energiafolyosó ügyében, ami nagyon fontos közép-európai érdek, számíthatunk az Egyesült Államokra" - tette hozzá, rámutatva, hogy ennek mikéntjéről szerdán folytat majd tárgyalásokat az amerikai fővárosban."

http://www.atv.hu/belfold/20141021-politikai-vitakrol-targyalt-washingtonban-szijjarto

Konklúzió

Tehát összegezve a tapasztalatokat kijelenthetjük, hogy az emberiség ismét eljutott egy olyan technológiai és politikai fejlettségi szintre, ami veszélyezteti a fennmaradását ezen a bolygón, és sajnos számos területet már el is szennyeztek.

Óriási kapacitásokra tett szert néhány világvállalat, mellyel hatalmas pénzt tudnak csinálni, és óriási érdekük fűződik hozzá, hogy félrevezessék az átlagembereket, és megvegyék a döntéshozóinkat. Ebben a küzdelemben az egyetlen esélyünk az összefogás, legnagyobb ellenségünk az információ hiánya, és a halogatás.

A helyzet odáig lesarkítható ma a világban, hogy nincs különösebben szükség senkire sem a Földön, és ha valamelyik közösség nem képes ellenállni ezeknek az erőknek, abból ez az ipar kíméletlenül pénzt fog csinálni.

És hogy mi lesz a MI vizünkkel?

További érdekességek a témában:

• https://www.youtube.com/watch?v=cVs0aGCGEAk – TTIP, ISDS
• Youtube.com - tele bizonyító erejű videókkal
• Joshua Fox: Gasland I, II. rész - Repesztés és annak hatásai Amerika-szerte
• The Price Of Sand - frac sand bányászat
• Rezistenta Pungesti - facebook csoport
• Frack Off UK. - Angol tiltakozó akciócsoport

Ezen kívül még megszámlálhatatlan civil akciócsoport világszerte ott, ahol már zajlik a repesztés, és ott is majd, ahol még nem.

Kép lent: Én a megújulóra szavazok.

Elnézve a Facebook kezdődő problémáit, eszembe jut az International Who Is Who (Iwiw) hanyatlása, a zeneműkiadók elkurvulása vagy a hagyományos közösségi élet válsága, ami megindítja az agyamat, hogy írjak pár gondolatot erről a jelenségről, és annak picit tágabb értelmezéséről. Ahogy elragadja a pénzközpontúság a Facebookot, újabb példát kapunk arra, amikor egy termék már nem önmaga miatt létezik, hanem azért a profitért, amit megtestesít. Ez pedig disszonáns a belső sugallatra, amit elképzelünk a dologról...

"Erős harmadik negyedévről számolt be a Facebook tegnap este...

A gyorsjelentés közzétételét követő percekben hirtelen 17%-os pluszba emelkedett az árfolyam...

• - 60%-kal növekedtek a harmadik negyedévben a Facebook bevételei év/év alapon.
• - Eredményszinten közel duplázódásról számolt be a cég az egyszeri tételek hatásait kiszűrve.
• - A mobil hirdetési bevételek már az összbevétel közel felét tették ki a harmadik negyedévben.
• - Az Egyesült Államokban a fiatal felhasználók számában lemorzsolódás látható, a naponta aktív felhasználók száma csökken.
• - A bevételek növekedésének hajtóerejét a hírfolyamban megjelenő hirdetések jelentették idén.
• A cég a hirdetések minőségén javít, viszont a mennyiségüket nem növeli a vállalat pénzügyi igazgatója szerint.

Bővebben a teljes cikk

• A zene:

Zenét azért hallgatunk, mert jót tesz a lelkünknek, érzéseket kapunk, és azért játszunk, hogy érzéseket adjunk át, osszunk meg, egyszóval az egész valamiféle közösségi tevékenység, önmagunk teljesebbé tételére.

Az amerikai kultúra berobbant a kilencvenes évek elején, majd növekvő erejével lassan átvette a hatalmat a rádióban és tévében. Közben a kultúrakiadók magánkézben voltak, és a tőke működési törvényeinek következtében az elmúlt két évtized során két nagy kiadóban egyesültek:

Egyikük a VEVO llc (Tulajdonosok: Universal Music Group · Sony Music Entertainment · Google · Abu Dhabi Media), a másikuk a Warner Music Group. Mint láthatjuk, a két nagy kiadó gyakorlatilag egy kézben tartja a világ szinte minden nevesebb kiadóját, és ezen hatalmával "védi meg a szerzői jogokat", és terjeszti ennek az új, kissé fura kutúragyárnak a legfrissebb termékeit, valamint manipulálja robotokkal és harmadik felekkel a youtube nézettségeket, ha a folyamatosan bérelt címlap, valamint a felhasználóknak a youtube által kiemelt videók erőltetése nem volna elég... (ugye, a tőke megpróbálja parancsnokolni és manipulálni a termelést és a piacot - lásd: reklám ill. adott termékkínálat)

Ők már a zenét mint a profitszerzést megtestesítő termékként képzelik el, és láthatóan egyáltalán nem érdekli egyik céget sem a termék minősége, hisz amíg a kilencvenes évek elején még számos kis kiadó versenyezhetett a nézők kegyeiért, és a keleten megnyíló hatalmas piacokért, addig Ma már nincs konkurencia, van viszont egy 100 megatonnás kultúravető világágyú. Tehát kiválasztódás és kritika nélkül törhetnek fel újabb és újabb Bieberek, és Cyrusok, akik aztán hasonló sebességgel -bekerülve a darálóba- válnak jobb esetben kegyvesztettekké, vagy rosszabb esetben drogfüggő erkölcstelen példákká a fiataloknak.

Az MTV nézettségéről nem találtam használható adatokat az interneten. Azonban szűkebb és tágabb környezetemben megállapíthatom, hogy a nézők elpártoltak a csinált "sztárizmus"-tól, ami ott folyik, és áttértek a videomegosztók kínálta lehetőségre. Ezzel a kiadók jelentős befolyást és felületet vesztettek a képernyőt pásztázó retinák tükrében. Ebből persze még nem lett volna gond, csak hogy Youtube létezik ugyan VEVO nélkül, de pénz nem lesz nézők nélkül, ezért a VEVO nem hagyta annyiban a dolgot, és rászállt a videomegosztókra. Az elveszett reklámfelületet és nézettséget, mely bevételének és befolyásának a kulcsa, a 'tubeon próbálta meg visszaszerezni. A kisajátított kultúránk kegyvesztett, még ránk hasonlító kilencvenes,- és az előtti évekbeli részét mint a jelenlegi kosztot veszélyesen értéktelen színben feltüntető értékhordozó, a jelenlegi kiadó legszívesebben már feledtette volna, de a "fogyasztók" keresték, és a videómegosztón próbálták meg újra felidézni, és nem csak az egy óra rockzenében várni rá a VH1-en.

Ezért a taktika a múlt elhallgatásáról a "tedd magadévá" irányába változott, és minden általuk jogvédett anyag köré reklámfelületet követeltek, kaptak, és kreáltak, ahol hamarosan kedvenc death-metál zenekarunk videója köré bedörgölőzött Justin Bieber meleg kisfiús mosolya. A Youtubeot birtokló Google persze be is szállt gyorsan a Vevo tulajdonlásába, hogy neki is megérje az üzlet, és mára elmondhatjuk, hogy a kiadók befolyással rendelkeznek ismét a nézőközönségen, hiszen jobb oldalt a videók között ott pofátlankodnak a VEVO-s csiribiri sztárok is, mint a menü kevésbé acélos, de azért agyonrobotozott nézettségű elemei... Olcsón előállított, nagy hatékonysággal terjesztett médiatermékek ezek. Minimális rendszerkritikával, teljes kompatibilitással, ami persze teljesen más képet hazudik a valóságról, mint ami valójában van, tehát nem kultúra. Hiába, na! Ha a kiadóknak a kultúra nem is olyan fontos, azért a befolyás és a profit mindennél fontosabb... Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés oltárán.

• Az IWIW:

A közösségi hálók szerepe, hogy tudjunk egymásról, érzéseket, és élményeket osszunk meg egymással, egymással szerveződjünk, barátkozzunk.

Az IWIW-et 2006-ban vásárolta fel a T-online, melyet hamarosan el is leptek a hirdetések, és ezzel eleinte hatalmas bizniszt is csinált a transznacionális cég. Mára azonban többek közt a nagyobb és erősebb Facebook megjelenésével, és persze nem utolsó sorban az IWIW elreklámosodásával összeomlóban a népszerűsége.

Onnantól kezdve, hogy a részvényeseknek felelsz az osztalékért, nincs mese, folyamatosan versenyképes profitot kell hogy termeljen a cég. Ellentétben egy közösségi tulajdonban lévő oldal nincs ilyen harapófogóban, így nem kell feláldoznunk sávszélességünk jelentős százalékát mások profitérdekeinek. Emellett persze szólnunk kell a növekvő szerverigényről is, amit onnantól kezdve, hogy a cég profitja magánzsebekbe vándorol, emellett kell tudni megoldani.

Emlékszem, milyen szimpla bejelentkezőfelülete volt ennek a közösségi oldalnak annak idején. Ma minden csillog villog, és a felhasználó az, aki a legkevésbé érezheti magát középpontban. Az IWIW-ről tehát azt várjuk el, hogy az az életünket még szorosabbra fűzze másokkal, és természetes emberi szociális életünket erősítse. Ezzel viszont szemben áll a magánérdek profitéhsége, mely azt várja el, hogy ezeket a kapcsolatokat meglovagolva a lehető legnagyobb pénzt szakítsák, az oldal fenntartása mellett. És ahogy a profitéhség és a felhasználók befolyásolása egyre inkább eluralkodik, úgy szavaznak a felhasználók az ujjuk segítségével, profiljuk törlésével. Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés oltárán.

• A tévé:

A televízió egy egyirányú kommunikáció, szerepe a szórakoztatás és a tájékoztatás. Hogy mi megy a tévében, azt sokkal kevésbé döntheti el a néző, mint az internet esetében.

Ugye, ez a klasszikus példája annak, amikor egy szolgáltatás árát kifizetted - lásd: TV számla, és mégis "ki kell hogy fizesd még egyszer" a reklámok sokszor az átlaghangerőnél hangosabb végignézésével. Az internet megjelenésével a tévéadók nagyon erős versenyhelyzetbe kerültek, és nem biztos, hogy időben sikerült kapcsolniuk a megváltozott környezetre. Egy tekintetben biztos nem: A híradók tekintetében.

Egyre inkább az internetről szerezzük be a napi híreket. Bizony annak a fontossága, hogy mit mondanak a híradóban, ma már egy bizonyos - egyre szélesebb - társadalmi réteg esetében eltörpül az internet híreihez képest. Ez pedig elég kemény kritikája a televíziós hírműsorok tájékoztatóképességének. Hogy miért nem a fontos események vannak a hírekben, arról esetleg érdemes megkérdezni a tévécsatornák tulajdonosait és fenntartóit, hogy miért olyanok a híradók, amilyenek. Legyenek azok akár közszolgálatiak, vagy kereskedelmiek. A tájékoztatás tehát gyakorlatilag kicsúszott a televíziózás karmai, vagy akkor inkább fogalmazzunk úgy, hogy a magántévék és köztévék kezei közül. Mindenesetre a nézők a lábukkal szavazhattak ebben az esetben is, ennek sok esetben tehát - ahol az lehetséges volt - számítógép elé görnyedés lett a végkifejlete. 

• Közösségi élet:

Az olcsó alternatívák elterjedésével ma azt lehet mondani, hogy sok ember számára a szórakozás fogalma átalakult. Koncert helyett olcsóbb és egyszerűbb feldobni egy lemezt a lejátszóba. Kiállítás helyett megnézni egy ppt-t. Összeülni a haverokkal helyett chatelni a haverokkal. Félreértés ne essék, nem vesztek el ezek a klasszikus módozatok sem, de szignifikánsan visszaestek, és virtualizáltuk életünket.

Ez egész biztos, hogy olcsóbbá tette az létünket, de nem biztos, hogy a virtuális tartalom olyan élményt tud nyújtani, mint a kézzelfogható valóság. És az is kérdés, hogy a régimódi életvitelt az emberek mai lehetőségei megengednék-e? Mert lehet, hogy a változást, a tolódást a virtualitás felé igencsak elősegítette a lehetőségeink anyagi beszűkülése. Tehát hiába van gyorsabb levelezés, és chat meg ehhez hasonlók, mert lehet, hogy ezek a dolgok inkább a világ gyorsulásával csupán szükségessé váltak, és ma már nem tudnánk felvenni versenyt a többiekkel nélkülük, ahogy a mosógép nélkül se tudnánk ma már elképzelni az életünket, és mégsem lett kevesebb a szabadidőnk, csak az az idő, amit a munkában tölthetünk, jó esetben ugyanannyi reálbérért... Egy egyszerű példával élve ha a szomszédom továbbra is kézzel mos, és készíti a tésztát, akkor nem fog tudni annyi időt munkájával tölteni, mint Én, akinek ezt elvégzi nálam "olcsóbb fenntartási- és órabérrel" egy mosógép, és egy tésztagyártó-sor. Tehát a technikai fejlődés követése önmagában semmiképp nem növelte a szabadidőmet, inkább csak lehetővé tette a piacnak, hogy az "asszony" munkaerejét is az ipari termelés, vagy valami egyéb bérmunka jellegű tevékenység kebelezze be, elhozva a háztartásból a gépek által kiszorult szinglik korát. Versenyképességünket őriztük meg csupán a piacon, egy bizonyos tekintetben.

És a kultúrát is említsük meg, mert ha nem volna torrent, és fájlletöltés, akkor ma már annyit sem engedhetnénk meg belőle, mint amennyit előtte megengedhettünk. Ha ebben az utóbbi esetben teljesen érvényesülni tudtak volna a magántulajdonú szisztéma törvényei, akkor bizony lehet, Ma az emberek tizedének kiváltsága lenne a zenehallgatás. Azonban bejött a képbe az illegálisnak ítélt fájlcsere, mert a fájlgyártás és másolás eszközei a mi tulajdonunkban is megvannak így teret kaphatott a kultúra valódi ára: az ár, amiért azt előállították. Most már közelít a piaci ár ehhez az árhoz... Hányszor fizethették volna még ki a művészeket abból a pénzből, ami végül profitként végezte valamelyik bankszámlán. Ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy a kultúrának az ára nulla forint! Azt mondom, hogy egészséges társadalomban nem a kultúra az a bevételforrás, amiből meg kéne élni, hanem olyan, akár a virág a növényen, egyfajta kiteljesedés. Az már egy másik kérdés, ha egy olyan társadalomban kell élnünk, ahol egy művész nem tud megélni egyéb bevételforrásokból. Én ezt az állapotot tartom egészségtelennek.

• • Facebook:

A Facebookban az emberek hasonló dolgokat szeretnek, mint az IWIW esetében, annyi extrával, hogy sokkal nemzetközibb, és a világ mai, megbolydult helyzetére ad egy koordináta-rendszert, ahol megtaláljuk a hatalmas népvándorlásban egymást.

Ha Te is külföldön dolgozol, úgy mint több mint félmillió társad, akkor lehetetlen másként tartani a kapcsolatot. És persze egyben ez is az egyik alapja a külföldi munkának, enélkül elveszel. Miközben a Facebook remekül bevált ezen funkciók betöltésére, egyben megszüli saját válságát is, miután tőzsdére vitték a céget...

Az osztályérdek-ellentétek a mai világban fellelhető egyik legjobb példáját szolgáltatja a "Face". Mert világosan megmutatja azt, hogy annyival jobb a részvényeseknek a dolga, minél durvábban tolják tele reklámmal a Facebook-felületeket, és veszik ezzel semmibe a felhasználók nyugalmát. A jobb oldali sávban található hirdetések képméret-megváltoztatásának a hírére (természetesen nagyobbak lettek a képek) szárnyalni kezdtek a részvények. Míg a Zuckerberg-féle óvatoskodás hatására lefele mozdulnak az indexek. Megragadta tehát a tőke életünk ezen funkcióját is (Kapcsolattartás, közösség). És itt (a termelés olcsóbbá tételének analógiájára, lásd technikai fejlődés) a Facebook fenntartási költségeinek csökkentését az eladott reklámfelület növelésével helyettesítik. Egyre kevesebb felület a barátainknak, egyre több a reklámozóknak. Egyre nagyobb pénz a tőkének, egyre kevesebb érték a felhasználónak, tehát a minőség lassú romlása. A párizsiból lassan kimarad a husi esete...

Nem beszélve az egyre meredekebb hatalmi nyomásról, ami kikezdi a privát szféránkat, ennek a hirtelen jött szabadságnak a letörésére csak egyetlen eszköz adatik: megfigyelni az embereket. Megfigyelni. Nem csak a biztonságért. Megfigyelni, hogy biztosítsanak minden földi halandót arról, ha valami olyat tesz, vagy mond a rendszer ellen, ami nincs a hatalom ínyére, akkor bármikor előráncigálhatnak a privát életéből egy apró kis jelenetet, amivel karaktergyilkosságot követhetnek el ellene a megfelelő időben. Jelenleg ezen a pengén táncol Mark Zuckerberg. A felhasználó pedig az ujjával szavaz... és inkább menekül ismét, immár sokadjára.

A 8650 fős, fiatalok körében végzett felmérés szerint 42-ről 23 százalékra csökkent 2012 ősze és 2013 ősze között azon fiatalok száma, akik a legfontosabbnak tartják maguknak a Facebook szolgáltatást. A felhasználók tűréshatára lassabban tágul, mint a rájuk nehezedő reklám és privátszféra-nyomásban megtestesülő profitétvágy. És a felhasználók lassan elkezdenek lemorzsolódni a szolgáltatásról.

Nem beszélve a trollokról, ami egy másik - eddig rejtélyes - jelenségről, a társadalom manipulálásáról fedi fel a piszkos részleteket. Újabb adalék, hogy milyen módszerekkel dolgozik a hatalom, hogy befolyásolja a közvéleményt. Ha már a folyó kilépett a medréből, megmondjuk neki, merre akarja azt megtenni. Kezdve a Youtube-os kamu profilokkal, melyek a nagy kiadókat minősítik, és akik remek alkotások alá bekommentelve üvöltik bele a virtuális térbe, hogy Bieber sokkal nagyobb Rákkendroll, meg metál, mint a Guns n' Roses Welcome to the Jungle-ja... Folytatva a már sokkal keményebb Facebookos kamuprofilokkal, (Ma kb. közelebb állunk a 90 millióhoz) meg a Viktornak összeszorított kézzel boldog 50.-et kívánó szalutáló fizetett vagy csak szimplán érdekember firkászokkal.

Itt is remekül jön ki egy másik aspektus, az eladó vélemény dilemmája. "Andrej Szosnyikon újságíró felkereste a hirdetésben említett céget. A cég vezetője Alekszej Szoszkovec, egy fiatal vállalkozó. Ő magyarázta el, hogyan kell pontosan hozzászólásokat írni. Úgy kell elképzelni, mintha egy hajszárítót kellene dicsérni, csak a hajszárító helyett politikai tartalmat kell eladni." Így válik egy nemes cél eszközzé, és sorvad el a profitszerzés (és a politikai haszonszerzés) oltárán.

• És akkor egy pár szó a Google csodáról...

Don't be evil! - hirdeti az internetes keresőóriás az egyik minden nyelven jól értelmezhető jelmondata. Tehát a felhasználóktól megszerzett információkat csak korrektül használják, védve a usert a policykkel (házirendek), és ehhez hasonló ínyencségekkel. Persze sokáig sokan nem érthették, hogy mégis miből van a Googlenak sokszor minimális hirdetés mellett is hatalmas profitja egy-egy termékéből. A cég ugyanis nem csak a célzott hirdetésből csinál pénzt, hanem azon felhasználói profilt is eladja ezzel, amit az online tevékenységünkből szűr le. Tehát a termék a rólunk gyűjtött információ. Mi tehát ebben az esetben az értékes információt izzadó kis baktériumok vagyunk, amely információból minél többet képesek gyűjteni rólunk, annál nagyobb pénzt arathatnak a Google tulajdonosok. A vevő a reklám (meg még ki tudja hogy milyen) szféra, az eladó a Google, a mi fizetségünk ezért a szolgáltatás, amit tőlük kapunk, és amit ezen szolgáltatás költségein felül tudnak még az információ-eladásból kasszírozni, az a fincsi profit. Szépen hangzik, csak hogy ne lepődjünk meg, hogy a folytonos növekedés jegyében ma már egyre tágabb és tágabb mélységekbe hatolnak be a magánszféránkba a termékért, az információért, és nem tudhatjuk egy monopolizálódó Google uralta internet esetében, hogy hol lesz a tisztességesség határa, és hogy van-e az a pénz, hogy néha egy kicsit többet is feláldozzanak belőlünk, mint ami tisztességes...

Ja, igen... És a bizalom ugye az üzlet alapja.

Kitől várd a fizetésemelést? - címmel jelent meg nem rég a mókusblog írása, melynek láttán úgy is érezhetnénk, minket kell kioktatni az elmúlt emberöltő hibáiból. Íme az ellentmondások!

Az látszik, hogy a blog írója ért hozzá, tudja a sarkalatos pontokat, tudja, hol kell ügyesen fogalmazni, ezért kiemeltem az írásból a kérdéses részeket:

"Bízzuk a politikusokra?
Piacgazdaságban a munkahelyet Te meg én teremtjük, ahogyan a beosztottjaink fizetéséről is mi döntünk. Találunk egy embereket tömegével sújtó problémát. Például rájövünk, hogy a halandók szeretnének zsömlét enni, de nincs mindegyiknek ideje ezért reggelente 2 órával hamarabb felkelni.

Ekkor Te meg én - felismerve a zsömle iránti keresletet - hamarabb felkelünk és több zsömlét sütünk, mint amennyit meg tudunk enni, hogy másoknak eladva megoldjuk a problémájukat.

Ha nő a kereslet a zsömlénk iránt vagy csak szimplán terjeszkedünk, akkor Mi fogunk úgy dönteni, hogy növeljük a naponta kisütött zsömlék számát. Ehhez pedig plusz munkaerőre is szükségünk lesz. Na, így teremtünk munkahelyet, Te meg én."

Persze lehet jó ötletet megvalósítani, minden csak pénz meg tudás kérdése.
Az interneten még mindig vannak kiaknázatlan lehetőségek ez egész biztos.
A kép azonban egy kicsit árnyaltabb:

Kicsit meredek példa a zsemle, de ha már ez, akkor hát nézzük:

Te és én felkelhetünk ma reggel kicsit hamarabb, és építhetünk egy házat, ha van hozzá kezdőtőkénk. Kérdés, ha senkinek nincs pénze rá, ki veszi meg.
Be is szállhatunk a zsemlepiacra is Te meg Én, ha van hozzá olyan gépünk, mint a szomszéd péknek. Ő egy ember munkájával kiszolgálja a fél várost zsömlével, így csak 19 forint egy zsemle.
A gép tízmillió forint, de húsz pék munkáját végzi el olcsón.
A mi zsömlénk kilencven forint, mert Nekünk nincs ilyen masina.
Sajnos aki nem tudta megvenni a gépet, az kiesett a játékból, mert magasabb volt az előállítási költség.
A két pékség, akiknek megvan ugyanaz az eszköz, most árversenyben van, ezért ha azon nem is, de a rajta dolgozón tudnak spórolni a termék előállítási árán.

Ha a Fóti és a Dunakeszi pékségnek is zsömlénként 5 forint a gép fenntartása, akkor azt, hogy kinek a terméke az olcsóbb, azt a fennmaradó munkaerő-költség tömege határozza meg, tehát a magasabb fizetésű pékség lesz kevésbé versenyképes, ezért mind a kettő pékség megpróbálja a lehető leghatékonyabban felhasználni az emberi erőforrás munkaidejét. (Természetesen a munkaidő hosszát is a lehetséges maximumig tornásszák fel, hiszen az álló gépnek is van költsége, fűtés, öregedés stb.)

Mivel sajnos azért az emberek nagy része ilyen "zsemle előállító" pozícióban tengeti az életét, ezért nem tudnak akkora keresletet megjelentetni a piacon, hogy csak úgy megjelenhessen egy negyedik, meg ötödik pékség.

Rendszerváltáskor megindult egy erős termelési forradalom, amihez az alapot a 89 előtti megtakarítások, és az azt követő folyamatos technikai újítások jelentették, ezért mindkét pékség újabb és újabb termelőeszközöket vásárolt magának, hogy a piaci árat tudja hozni.
Az infláció mellett nem tűnt föl, hogy az a 19 forint 93'-ban nem ez a 19 forint. Tehát az előállítási költségek leszorultak, miközben ennek a technikai fejlődésnek és árversenynek sok-sok pék esett áldozatul.
Csak a legnaprakészebb maradhatott versenyben, aki visszaforgatta a bizniszbe, aki beruházta, azt a pénzt, amit a pékünk profitként betermelt a tulajdonosunk zsebébe...
Miközben a gyengébbek kiestek.
Mivel a piacon a keresletet is nagyrészt a munkaerők kicsi igényecskéi támasztják, és a mi Pékségtulajdonosunk pont ezen kellett, hogy spóroljon folyamatosan, ezért eljött egy olyan pont, amikor a kereslet szépen visszaesett, és kialakult valami, amit máig nem tudtunk kiheverni.

Tehát munkahelyet csak a kereslet tud teremteni, de pont ezt a keresletet szorítja le a piaci verseny, valamint a pékünknek ki nem fizetett bér, amit ő nem költ el, ami ugye beépülhet a pékségbe mint új egység, vagy magánvagyonná alakul.

Épp ennek köszönhetjük a válságokat, amelyek folyton együtt jártak a modern ipari társadalommal.

Kicsit olyan ez, mint az olajmezőn az olajkutak, csak itt az olaj a pénz, a munkaerő az olajmunkás.
A befektetett tőke a kút, az újabb és újabb kutak az átalakított nyersanyag, és munkatermék.
Amikor az olajmező szárad, akkor jöhetnek a nagyobb, és költséghatékonyabb kutak, amik mélyebbre fúrnak. Aztán amikor száraz a terület, akkor odébb kell állni...

"Hiszen nem fogunk kockázatot, feladatot, ügyintézéseket vállalni másért úgy, hogy abból nincs hasznunk. Te sem dolgozol ingyen."

Ezzel a jelszóval lehet mértéktelenül nagy nyereségeket elkönyvelni alkalomadtán.
És azért egy kicsit vitába szállnék ezzel az utóbbi mondattal, mert éppenséggel minden egyes forint, ami az én bérem kifizetése után a tulajdonos zsebében megmarad, az az én munkám terméke, amelyet a fenti jelszóval én igen, ingyen dolgoztam neki, azok után, hogy Ő az én fenntartásom utáni béremet kifizette,tehát a havi munkaerőmet megvásárolta.
Ő épp ezért az ingyen munkáért foglalkoztat engem, tehát hogy én kitermeljem a  fenntartásomat, és azon felül amit termeltem munkatermék, pénzzé válhasson, hogy abból újra megvásárolhasson például egy hónapra engem, vagy valaki mást, vagy egy sportkocsit, vagy mondjuk a pékünk lányát egy fél órára....

Minek a jogán? 
Annak a jogán, hogy övé a péklapát, meg a gép, meg az a bizonyos kockázat, ami abban áll, hogyha nem megy úgy az üzlet, akkor kirúgja az alkalmazottját.
Ha a dolgozót vesszük, neki már neccesebb, mert ha nem hajt eléggé, bármikor kirúghatják.

Általában a gyakorlatban a szervezési feladatokat a főnök dolga ellátni.
Ő megkapja a bérét a munkájáért, ahogy a pékünk is.
A tulajdonos pedig ha részvényes, akkor megteheti, hogy kivonja a tőkéjét, ha kis tulajdonos, akkor valóban kockáztat, de ezt a kockázatot amennyire csak lehet, igyekszik az alkalmazottra hárítani, hisz ha nem megy úgy az üzlet, akkor az Ő bére forog veszélyben először.

"Viszont ha a pékünk szuper technikával, naponta ugyanannyi munka mellett 2000 zsömlével többet süt, akkor mi is jobban meg fogjuk fizetni, mert arányaiban olcsóbb lesz - magasabb fizetéssel is - őt foglalkoztatnunk."

Viszont a gyakorlatban sajnos ez úgy működik, hogy a munkabér nagysága nem a technikai fejlettség függvénye, hanem a pékjeink és a Tulajdonosaik közti burkolt társadalmi harc eredménye.
Persze ez még nem zárja ki a valamelyest magasabb bért, (persze nem is kötelezi) amíg pl. a liszt árát leszorítja egy szintén technológiai újítás a malomiparban, vagy amíg a versenytársak is nem kezdik alkalmazni az új zsemlekészítő gépi technikát. Ekkor azonban már a különbség csak pont annyi a géphasználat előtti helyzethez képest, amennyi munkást helyettesítettek  velük...

Hiszen a tulajdonosnak a munkagépek által termelt haszon nem a dolgozók fizetését gazdagítja, utána csak a karbantartás és az amortizáció költsége marad, nincs munkabére.

Tehát amikor a vásárló megveszi az Ő béréből a munkagép termékét, ekkor gyakorlatilag a fizetett ellenérték nem kerül át egy másik munkavállalóhoz - munkát adva annak ez által, hanem munkanélküliséget generál. (Amellett persze, hogy gépünk tulajdonosát bevételhez juttathatja)
Miközben valóban folyamatos kényszer van a munkagépek fejlesztésére a verseny miatt.

Félreértés ne essék: Nem vagyok a gépek alkalmazása ellen, csak a piaci alkalmazásuk esetén nem könnyítik meg az életünket, csak a gazdájukét.
Nem véletlenül privatizálták ezeket a rendszerváltáskor.

"Ha kitalálod, hogy hogyan lehet előállítani azt a valamit olcsóbban, vagy hogyan lehetne változatlan költségek mellett jobb minőségben legyártani, eladni belőle kétszer annyit, vagy megspórolni a selejteket, akkor azt a főnökeid is díjazni fogják. Hiszen mindannyian abból éltek. Te is. Ő is."

Ha úgy érezné valaki is, hogy ezáltal lesz jobb a munkakörülménye, azt el kell keserítse a tény, most többet dolgozunk, és keményebben, mint húsz éve.

Ez nagyon úgy hangzik, mintha két egyenrangú üzletember beszélgetése lenne a dolog.
Nagyon szép megspórolni ezeket a tételeket, de a legjobb dolog, ha arra rá tudsz világítani a főnöködnek, hogy hogyan tud kiküszöbölni Téged a termelés folyamatából, ezzel tudod a legnagyobb szívességet tenni a főnököd felé. :D

Végül még néhány virágszál:

"Tervgazdaságban betervezték az éhbéreket és csókolom."

Ebből az éhbérből épültek a mai lakások, meg nyaralók, amiket most visz a bank
Meg ebből ettük a magyar történelem során a legtöbb húst fejenként.
Ez a mindenkinek betervezett éhbér tette lehetővé a teljes foglalkoztatást.

"Ha magas a hozzáadott értéked a végtermékhez, akkor nagyobb az esélyed rá, hogy jobban fogsz Te is részesülni a haszonból, bátrabban kérhetsz fizetésemelést és nincs támadási felület sem."

Ezért törekszik minden vállalkozó a lehető legolcsóbb munkavállalót foglalkoztatni, csökkentve ezzel is a bérköltségeket.

"A vállalkozó nem egy irigy ember. Csupán olyanért nem tud fizetni, ami nem termel hasznot. Termelj neki 2-szer, 3-szor nagyobb hasznot és a fizetésed is jó eséllyel követni fogja. Hiszen a legértékesebb emberünket mindannyian féltjük."

Bízom benne!

Csak egy apró probléma, hogy példák millióival lehet igazolni, hogy a nagyobb termelékenység minden esetben, ha nem társul hozzá a piac megfelelő bővülése, munkanélküliséget generál, legyen az hosszabb munkanap, intenzívebb munkavégzés, vagy gépesítés. 

Ahol a gépesítés és a termelés forradalma gyorsan megy végbe, ott nagyon akkutan hat, lásd az indiai takácsok példáját Kelet-Indiából 1838-ból, ahol a hirtelen jött szövőgép találmánya milliók addigi megélhetését szüntette meg a kézimunka árának elversenyképtelenedése által, amit az olcsó gépi termék kiszorított a piacról.
Ahol a termelés forradalma lassabban megy végbe, ott ez hosszan tartó krónikus nyomort idéz elő, lásd Magyarország példáját a kilencvenes, kétezres évekből (és tovább) a máig megoldatlan helyzetű elpauperizálódott munkássággal (lásd pl. cigányság, vagy a keleti megyék), akik versenyképességüket viszonylag lassabban vesztették el a gépekhez és a világ legolcsóbb régióihoz képest.

Nem, bizony. Nem kell, hogy irigy legyen, de mindenesetre nagyon okos az ilyen vállalkozó, aki a monitorra veti a fenti sorokat, igazi apologetika a javából. Semelyik vállalkozónak nem érdeke, hogy az alkalmazottak tisztában legyenek a valódi helyzetükkel.
A munkavállalókat a munkaadóktól, és a gazdaságot a válságoktól csak a piac szabályozásával lehet - és lehetett mindig is megvédeni.